AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Juhász Gyula 1930-1993 (Búcsúbeszédek, megemlékezések)

konferenciáján a Széchényi Könyvtárban: negyvenfokos lázzal jött a megnyitóra, de eljött, mert ott volt a köztársasági elnök, mert ott voltak a hazai és nemzetközi könyvtárügy jeles szakemberei. Hadd idézzek befejezésül egyik nagy tudományos könyvtárunk részvétnyilvánító leveléből: „Az Országos Széchényi Könyvtár az általa fémjelzett években nagy lépésekkel közelítette meg a korszerű nemzeti könyvtár eszményképét. Nevezetesen úgy haladt az új technológiák megvalósításának útján, hogy közben fokozta érdeklődését, érzékenységét és felkészültségét nemzetünk mai és múltbéli tudományos, kulturális, művészeti és szépirodalmi teljesítményei iránt." Tisztelt Professzor Úr! Kedves Gyula! Szeretném, ha tudnád: történész létedre beírtad neved a Országos Széchényi Könyvtár, a magyar könyvtárügy történetébe. Emlékedet mi, könyvtárosok tisztelettel megőrizzük! Nyugodj békében! Poprády Géza A temetésen elhárított beszéd, 1993. április 22. * Búcsúzom Juhász Gyula akadémikustól, a neves történésztől, a hazai tudományos intézetek fáradhatatlan szervezőjétől és irányítójától, történész nemzedékek nevelőjétől. Búcsúzom a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Történészek Világszövetsége nevében, valamint a Sopronban most ülésező nemzetközi történész konferencia megbízásából. Juhász Gyula 1930-ban született a Budapesttől nem messze fekvő Bián. Édesapja kőműves volt, aki korán elbetegesedett, s édesanyja nehéz munkával tartotta el a háború utáni sanyarú világban a családot. Juhász Gyula fiatalon katonának állt, tiszti iskolát végzett, de 1956-ban kilépett a hadseregből. Még katonaként kezdte el az egyetemi tanulmányait. 1957-ben szerzett tanári oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1958-ban aspiránsi ösztöndíjjal az Akadémia Történettudományi Intézetébe került. Ebben az időben nyíltak meg a kutatás számára a II. világháborúval kapcsolatos levéltári állagok, s az Intézet vezetősége, több más fiatal munkatárssal együtt őt is ennek az anyagnak a feldolgozására állította rá. A korszakon belül figyelme kezdettől fogva a diplomáciai történetre irányult. Az érdekelte, hogy Magyarország politikai mozgási lehetősége mennyire volt szabad, illetve mennyire szabta meg a nagyhatalmak magatartása kényszerpályáját. Első jelentősebb munkájában 1964-ben Magyarország hadba lépésének diplomáciai előzményeit vizsgálta, s a Teleki-kormány külpolitikai pró9