AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Juhász Gyula 1930-1993 (Búcsúbeszédek, megemlékezések)

bálkozásait ismertette. A továbbiakban érdeklődésének időhatárai egyre tágultak, s vizsgálatait a Horthy-korszak egészére kiterjesztette. Éveken át végzett hazai és külföldi levéltári kutatómunka eredményeként jelent meg 1969-ben Magyarország 1919-1945 közötti külpolitikájáról írt összefoglaló műve, mely - bővített és javított alakban - három kiadást ért meg s idegen nyelvre is lefordították. A magyar külpolitika történetéről már ezt megelőzően is számos munka jelent meg, ezek azonban többnyire részleges források alapját egy eleve kialakított, mondhatjuk: konstruált elmélet igazolására keresték az igazolást. Juhász Gyula a nehéz és bonyolult korszak egymással szemben álló nemzetközi hatalmi tényezőit, a magyar diplomácia elképzeléseit és erőfeszítéseit mind számba veszi, a „sine ira et studio" tacitusi elvének jegyében: harag és elfogultság nélkül. A felülről irányított hazai történetírás idején, éppen ebben a politikailag kényes témában, mely a nagyhatalmi világpolitika és a velünk szomszédos államok törekvéseit egyaránt figyelembe kellett, hogy vegye, Juhász Gyula monográfiája nemcsak szerzője széles látókörét tanúsította, hanem történetírói tisztességét is bizonyította. Eredményei, megállapításai ma is érvényesek, s a két világháború közti idő magyar külpolitikájára idehaza és külföldön egyaránt mértékadók. A nagy összefoglaló mellett születtek Juhász Gyula jelentős forráskiadványai. Közöttük egyik legfontosabb a magyar-német diplomáciai viszonyt dokumentáló hatalmas kötet: A Wilhelmstrasse és Magyarország. 1933-1944. A magyar külpolitikáról kialakított hivatalos egyoldalúan negatív ítéletet már ez a kiadvány is erősen megkérdőjelezte, de még inkább a másik, amely az 1943. évi magyar-brit titkos béketárgyalások iratait adta közre. Ezekből a kiadványokból világossá lett, hogy az akkori magyar kormány mindent megpróbált a német nyomás kivédésére, s hogy ez nem sikerült, nem a szándékon múlott. A háborús diplomácia tényszerű adatainak feltárása után Juhász Gyula az események hazai szellemi hátterét, a végső okokat, az 1930-1940-es évek magyar politikai gondolkodását vette vizsgálat alá. Azt, hogy a magyar politikai közvélemény hogyan vélekedett önmagáról, a nemzet helyéről az európai közösségben. Másként szólva: hogyan alakult, változott magyarságtudatunk. Ez a téma, emlékezhetünk rá, sokáig tabu volt, magyarságról, nemzeti tudatról nem lehetett írni. Juhász Gyula tudósi alapossággal átvizsgálta a tárgyalt kor irodalmát, folyóiratokat és újságokat, s tanulmányok egész sorában mutatta ki, hogy a fasiszta nemzet súlyos ítélete, amit a magyarság egészére kimondták, tévedés, sőt rágalom. 1983-ban kötetben foglalta össze vizsgálódásai eredményeit az 1939-1944 közti magyar politikai közgondolkodásról, nem hallgatva el ami negatív, de rámutatva a pozitív elemekre is. Nagy szolgálatot tett ezzel önmagunk jobb megismerésének, megingott nemzeti önbecsülésünk ügyének, a mesterségesen is táplált magyar kisebbrendűségi érzés leküzdésének. Egyre terebélyesedő történeti munkássága már korán méltánylást kapott a tudományos fórumoktól. 1963-ban a történettudomány kandidátusa, 1977-ben doktora. Ugyanebben az évben akadémiai díjat kap. 1985-ben a Magyar Tudo10