AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Póti Csilla: Egy Amadé László leveleiből összeállított leveleskönyv filológiai vonatkozásai

vatalán örvendezés", "Felelet", "Házasságát jo barátyanak idvezleni", "Felelet", "Vigasztaló Levél", "Felelet", "Felelet a köszönetre", "Felelet az Előtte Valóra", "Mentségre való", "Másnak le rajzolt képet meg kernyi", "Felelet", "Botsánat keres", "Jóakaratot kéván", "Ajánló levél". A kötet fennmaradó része egyelőre azonosíthatatlan levélrészletekből áll, többszöri utalások fordulnak azonban elő benne a veszprémi püspökségre, egyes püspökök személyére. A székesfehérvári és az általunk elemzendő leveleskönyv közötti szövegátfedések annyira esetlegesek, hogy már ez valószínűtlenné teszi, hogy bármelyiket is a másikról másolták volna. A székesfehérvári leveleskönyv forrásául egy vegyes iratcsoport szolgálhatott, mely az Amadék és a veszprémi püspökök bizonyos okmányait, levelezését foglalta magába. Nehéz választ adni arra a kérdésre, hogyan jöhetett létre ez az irategyüttes? Kézenfekvő lenne az a feltételezés, hogy a kötet anyaga azután állt össze, hogy Amadé Tádé fia, Amadé II. Antal 1800-ban az Amadék iszkaszentgyörgyi birtokát eladta pészaki Bajzáth György, veszprémi püspöknek. Megkérdőjelezhető azonban, hogy a XIX. század első évtizedében egy normatív igényű levélgyűjtemény készítője esetenként hatvan évvel korábbi leveleket minden lényegi stilisztikai módosítás nélkül, - mert mint látni fogjuk, itt erről van szó, - átvett volna. Az egyik első magyarországi levélmintakönyv szerzője, Mészáros Ignác is korrekciókat végzett már az általa választott, bár csupán néhány évtizeddel korábbi mintákon. A kézirat jellegzetességei amellett szólnak, hogy a XVIII. század végén keletkezett, s így a másoló kilétét - tehát az alapul szolgáló iratcsoport létrejöttét - illetően is valamely, eddig még nem ismert személyi kapcsolatra kell gondolnunk. A Bajzáth család, név szerint pészaki Bajzáth György révén kerülhetett a kézirat a székesfehérvári püspöki könyvtár gyűjteményét jelentős mértékben gyarapító Pauer János püspökhöz. A székesfehérvári kötet és az általunk elemzendő leveleskönyv három közös levelet tartalmaz. Mindkét kéziratban fellelhető a normatív igény: a leveleket címmel ellátva egy bizonyos típus esetében mintának tekintik. A konkrétumok háttérbe szorítása és a címadási jellegzetességek alapján a székesfehérvári kötet a levélmintakönyvek felé való közeledés szempontjából fejlettebb állapotot mutat. Az Amadé László leveleit tartalmazó, általunk elemzendő leveleskönyv bizonyos leveleinek missilis-, vagy fogalmazványváltozata is fennmaradt, és a Véghelygyűjtemény részeként az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára Levelestárába került. Ezek a következők: 1. [Amadé László Amadé Tádénak] "Baár 10. Aug[usti] Afnn]o. 1755." "Valamenny bötüit!..." A missilis változat maradt fenn, mely azonos az általunk elemzendő leveleskönyv második füzete 10. levelével (A leveleskönyvben: 2. füzet, 3.13rv), dátuma ott: "Baár 10. Aug[us]ti 1755", címe pedig: "Neheztelő Levél!". 443