AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bellágh Rózsa: Szerencsi Nagy István, a Magyar Athenas folytatója

Doktor Gy[armati] S[ámuel] Úrhoz a' Tiszteletes] Szerentsi Nagy István Ur haláláról irta Afndrád] S[ámuel] Et quocunque modo fugiasque ferasque laborem, Sol ruit interea... Salve aeternum [mihi] maximé Palla, Aeternumque vale ... Virgilii Aeneid Ha töllem kérdénded, hogy most miért irok, És az irás közben mi okra nézt sirok: A' napot kívánod, hogy Néked mutassam, A' mely el-enyészik szaporán vagy lassan IbJ A' Kurir meg-vitte hiszem immár a' hirt Mellyet, olly nehéz volt, hogy ö-is alig bírt. Mert ötet-is az a hír interessálta, Mellyet füleinkbe szomorán kiálta. Meg-hólt tudni-illik a' mi Nagy barátunk, A' kit az életben többé már nem látunk. Délre jött vala fel IcJ, de homályba borúit Ez a' volt szerentsés Nap, mivelhogy el-múlt. Reménységünk ellen hamar le-szalada Az égről, 's a' halál horgára akada. Ezt minden, de kivált én nagyon sajnálom, Mert hív barátomtól véletlen meg-válom. De hát kedves Párja mennyire sajnálja! Kivel, tsak esztendő, hogy a' jót próbálja. Mert esztendő előtt a' lakodalmára írtam vala Verset, 's most a' halálára. Ezért én magam-is szinte meg-utálom Az életet, mert, a' mint látom, tsak álom. Ma lakodalmazunk, és holnap meg-halunk, A' szerentse után sokszor nagy kárt vallunk. Mivel nem állandó, hanem mindég forog, Ha ma szeret, holnap ellenünkre morog. Szerentsi Nagy István barátunk példája Mutatja, hogy nagyon változ a' kotzkája. Szegény Nagy! mig éle nagy terhet hordozá, A'melly szerentsétlen halálát okozá. Mint a' fáklya másnak mind addig szolgála, Mig ötét el-vivé váratlan halála. Hogy másnak szolgáljon, ö el-emésztödék, 'S leg-jobb erejében sírba temetödék, El-esék Alcesünk /áJ, többé fel-sem ülhet, Meg-fagyott a' vére, mely már nem kerülhet. 428