AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bellágh Rózsa: Szerencsi Nagy István, a Magyar Athenas folytatója

Cédrusnak írtam volt a' múlt esztendőben, Melly fel-nevelkedett a' Libán erdőben. De, hogy illyen hamar eldőlt nem reméltem, Ládd! rajta történek, a' mitől én féltem. Másnak tsatornája, selyme és lámpássá Volt, és maga, mint a' Szántó-vas el-vása feJ. Búzás Judith Aszszony szép Nagy Czedrus fáját El-veszté ö benne leg-tisztább búzáját. Nem reménlhet immár olly kövér aratást, Millyen tavaly vala, hanem tsak jajgatást. Tsak ugy van, ha szél fú, a' nagy fa meg-nem áll, Le-döl; de meg-marad az el-repedt nád-szál. Én valék beteges, ö az egészséges, Ládd! az egészség-is mitsoda kétséges. Minden el-múl, szabad ugyan jót reménlni, De azt nem tudhatjuk, meddig fogunk élni, Egy szóval Nagy meg-hólt, mi érte sirhatunk, 'S a' síráson kivül ekként-is szollhatunk: Ez a' por Nagy Czedrus vala egy időben, Ki-gondolta, hogy por leszen jövendőben? Ez a kevés hamu tüz vala /fJ, de oh jaj Mivé lett! a' mi szép Czedrus vala tavaly. Soknak kig gyertyáját fáklyája gyújtotta, Ötét a forróság IgJ magát ki-óltotta. Az az, innen töllünk az égre vezette, Mert a' tűznek éppen az a' természete fhJ. De nem hagyott nálunk haszontalanságot Mint a' Páva, hanem nagy világosságot l'\J. Kik meg-szomorodtunk az ö halálában, Ezzel vigasztaljuk magunk' áltáljában: Hogy jobb élet leszen e' Czedrus porából, 'S meg-ujjul Phoenixünk valaha hamvából. Hogy ne-tudjuk ki-vólt, ugy ki nem ól tátik, Rothadás után-is világosittatik /kJ. Ugy hogy ki éltében velünk ékesen szólt, Ezután-is fáklya leszen, ámbár meg-hólt l\J. Mint a' nap le-haladt, de tsak ábrázattya, Fényével Egünket világosittattya, Meg-virágzik még ez az Áron veszszeje, Fel-serken barátunk el-lankadt ereje. 'S ismét edgyütt leszünk, de addig nyugalmát Kivánnyuk, 's áztassuk könyvünkéi sirhalmát. Te pedig meg-botsáss Levelem motskáról, Mert könyvezve iram a' Nagy haláláról ImJ. 429