AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bellágh Rózsa: Szerencsi Nagy István, a Magyar Athenas folytatója

Nagy részben még maga dolgozta át Körösi Bozó Mihály, debreceni lelkész: Az Uj Testamentomra mutató tábla című munkáját. A Szerencsi által kiadott mű 1788-ban jelent meg a következő címmel: Magyar Concordantzia avagy az 0- és Uj-Testamentomra mutató tábla, mellyben az Ó- és Uj-Testamentomi írásokban megirt dolgok és nevezetes szók... az A-B-C-nek rendi szerint fel-találtatnak... kiad. Szerentsi Nagy István. A két kötetes mű Győrben jelent meg. A második kötet a p betűnél félbeszakadt, és hivatali utóda Szentmiklósy Timótheus fejezte be. 1789. január 4-én Szerencsi váratlanul meghalt. Halála megakadályozta a Magyar Athenas kiadásában, a Concordantzia befejezésében, és további irói és kiadói tevékenységében. A Magyar Kurir 1789. januári számában olvashatjuk Szerencsi Nagy István halálának hírét. "Tiszteletes] T[udós] Szerentsi Nagy István Uram a Győri Ref[ormátus] Prédikátor, ki a mi Anyai nyelvünknek gyarapodásában éjjeli nappali szorgalmatossággal munkálkodik vala, ezen Ujesztendönek 4-dik éjtszakáján, 2 hetekig tartott forró-nyavallyája után megholt... Ez egy minden Vallásű Felebarátját személy vállogatás nélkül egyenes sziwel szerető, Hazája mellett buzgó, anyai nyelvéért éjjel nappali szorgalmatosságát feláldozó Hazafi vala." Korai halálát barátai versekkel siratták el. Pálóczi Horváth Ádám, majd Andrád Sámuel versben búcsúztak el szeretett pályatársuktól. A verseket a Magyar Músa 1789. februári számaiban olvashatjuk. Szerencsi meghalt, a Magyar Athenas újra kiadása elmaradt. Hova lett az összegyűjtött anyag? Ezt a kérdést tette fel Szerencsi halála után egyik kortársa is, Zilahi Sámuel a Ráday Gedeonhoz intézett levelében, 1789. március 18-án: "Nagy Tiszt[eletű] Szerencsi Nagy István uram reménytelen halálán itt nálunk minden jó Emberek megdobbantak, és erősen sajnállották. Valljon ki vette kezéhez az Athenasra tett collectáját? Vajha jó kézre jutott volna!" Hova lett ez a collecta, kinek a kezébe került, nem tudjuk. Valószínűleg elveszett. Értékes kéziratával jelentősen hozzájárulhatott volna a magyar história litteraria fejlődéséhez, a tudomány gazdagításához. Szerencsi értékét, jelentőségét, a korban betöltött szerepét nemes szándékai alapján állapíthatjuk meg. A magyar nyelv ápolását, a magyar könyvek gyűjtését és kiadását, a tudomány terjesztését szorgalmazta, a türelmi rendelet évtizedében egyházat védelmezte. Helyét azok között a becsületes, lelkiismeretes és áldozatkész literatorok között kell megállapítanunk, akik Magyarországon a XVIII. század második felében megindult haladó szellemű irodalmi és művelődési életet odaadó munkásságukkal előrevitték. Az alább következő versekben, amelyek örömöt és bánatot fejeznek ki, a kortársak tisztelettel és elismeréssel írnak barátjukról és pályatársukról, a példás életű Szerencsi Nagy Istvánról. 424