AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Bibliográfiai adalékok az esztergomi breviárium Mohács előtt nyomtatott kiadásairól

betűk olvashatóak. A Georgius G. betűje gondnélküli, de a Frigidinus helyett álló H. betű feloldása már problematikus. Vajon ez valami hideggel, vagy hűvössel, illetve még inkább ennek horvát megfelelőivel (hladan, hladovit) összetett családnevet takar, amelynek fordítása a pinf.^Ctnc.^ Scd libera.

v TReqita. *£• Bt m p. 19.2rjfwta iferí. ífc. €ruc DA. S ttraefcfe'ft« 2lm*;V.öik£r • #. öriöfo. fjrn $bí onecőmendam'aíam éj.\ :JJ fámuli tui.W.vtoefunctUí

lifo ti *bi viüütn 4 p fragtlitate* l?umane puer/ (mow pcá pmtát m venia rmfaozduTt/ •nepietatif abltergclfterírp^r amc. Z

np?ccomóet0fíamiduct:ii^ nr.í rx emcdanffímű dmrijale; c rptwtú rí lifuo íCara;Diiigcfta; ac^mpenfi, £>/* tiourt CJencrabíw orii &to:&) fn$\& mi Mrcfydiuom % Canonici 3-isníbi CÍI. Frigidinus és a címer szélfúvása is erre utal? A kötet utolsó soraiban a korrektor, Joannes Marinus distichonja olvasható, amelyet Frigidinushoz intézett. A zágrábi diurnále kötése anyagát illetően azonos az esztergomival: fatábláit bőrrel vonták be, és azt vaknyomással díszítették. Ezek az elemek azonban a két köteten nem azonosak, így nem lehet kiadói kötésre gondolni. Az elölálló két szennylevélre két és fél lap terjedelmű, latin himnuszt írt be egy 16. századi kéz. A hátsó tábla belsejébe pedig háromszakaszos, Szűz Máriához intézett, kézírásos vers került. A pannonhalmi kötet címlapján a püspöki címer mellett és alatta a "Con(ven)tus Sopronien(sis) // 1662" bejegyzés olvasható, tehát ekkor a soproni jezsuiták könyvtárában őrizték. A kötet rövid bibliográfiai leírása: Diurnále Zagrabiense. Venetiis 1525 Liechtenstein. [22] 456 lev. - 16° 11. ábra VI. A középkori Magyarország részére messze a legtöbb liturgikus könyv a kiemelkedő fontosságú esztergomi főegyházmegye számára készült. A Breviárium Strigoniense Mohács előtti kiadásainak száma a fentiekben történt ismertetések után immár túlhaladta a tucatot. Más hazai egyházmegyék számára is állítottak elő ilyen jellegű kiadványokat külföldön: pl. Pécsnek "Missale Quinquecclesiense"-\, Egernek "Ordinarius Agriensis"-l. Mégis a zágrábi püspökség részére készült Esztergomot követően - a legtöbb kiadvány. Az 1511. évi misekönyv mellett, amelyet ugyanaz a Liechtenstein nyomdász készített Velencében, mint aki a most 345