AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Patay Pálné: Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárának története (1802-1846)

elhúzódó tárgyalások után végre 1836. jánius 17-én és 23-án átvett anyagban amint azt Fejér Györgynek még 1817-ben megjelent ismertetéséből tudjuk - több százra rúgott a térképek száma, amelyek zömét ugyan XVIII. századi és újabb lapok alkották, azonban voltak közöttük egészen korai, a XV-XVI. századból származó kartográfiai alkotások is. Sajnos, Jankovich későbbi gyűjtéséből származó anyaga egészének megvásárlására - pénzhiány miatt - nem kerülhetett sor. Az 1852. június 22-én megtartott árverésen a Nemzeti Múzeum által megszerzett anyagban azonban volt értékes kartográfiai mű is, mégpedig Philippus Apianus "Bayrische Landt-Taflen ..." című, 1568. évi, 24 csatlakozó lapból álló atlasza, amely 2 ezüst forinton vétetett meg, és amelyet ma is a Tár becses darabjai között tartanak nyilván. Jankovich Miklós második gyűjteménye egészének megvételére azért nem volt a Nemzeti Múzeumnak kellő anyagi fedezete, mert egy fél évvel korábban, 1851ben szerezte meg az 1846. június 13-án elhunyt Horvát Istvánnak, a pesti egyetem különleges nyelvészeti nézetei miatt közismertté lett professzorának országszerte híres magánkönyvtárát. Ez a vétel ugyancsak hozzájárult a térképállomány további jelentős gyarapodásához. Az anyagban az elhunyt tudós fiának, Horvát Árpádnak összeállítása szerint több, mint 300, jobbára XVIII. századi eredetű "földabrosz" is helyet foglalt. De volt abban "három ég- és föld golyó" is, amely végeredményben szintén a térképgyűjtemény gyűjtési körébe tartozó tárgy, és az ilyenek között a legkorábbi szerzeménynek tekinthető. E nagyobb tételektől eltekintve, a XIX. század derekán csak kisebb vásárlások történtek. így Széchényi Ferenc legidősebb fia, Lajos által 1827-ben létesített 10.000 forintos alapítvány évi 400 forintot kitevő kamata terhére 1853-ban többek között 4 Magyarország, ill. Pest-Buda térképet vettek meg. Kapott a könyvtár ajándékokat is. így pl. 1848. december 7-én a Honvédelmi Bizottmány a Nemzeti Múzeumnak adta át Magyarországnak Ignatz Müller által 1769-ben készített, nagyméretű térképét, amely addig a Helytartótanács gyűléstermének falát díszítette. A Könyvtár birtokába ezúton jutott térképek közül néhány darab neves személytől származott. így a jelenlegi állományunk egy-egy darabja Kossuth Lajos, Görgey Artúr és Türr István tulajdonában volt, hat pedig Deák Ferencében. De gyarapította négy térképpel a kiváló rézmetsző és térképkészítő, Karács Ferencnek leánya, Teréz is a térképgyűjteményt. A múlt század neves csillagászától, Nagy Károlytól (1797-1869) pedig egy éggömb mellett egy saját szerkesztésű földgömb származik. A gyarapodás azonban mindezek ellenére lassan folyt. A múlt század végén, közelebbről 1895-ben viszont egy igen értékes, nagyobb ajándék gyarapította a térképállományt. Ugyanis az Olaszországban, a lombardiai Pelioban született, pozsonyi mérnök és kőbányatulajdonos, Grazioso Enea Lanfranconi (1850-1895) halálát követően a tervszerűen fejlesztett, 4.769 kötetes könyvtárával együtt 12 kéziratos, 167 nyomtatott térképből és 38 atlaszból álló anyag birtokába jutott a Széchényi Könyvtár. Ezek között legbecsesebb a Magyar281