AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Patay Pálné: Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárának története (1802-1846)

országot ábrázoló térképek 105 darabból álló sorozata, amelyben szinte minden jeles európai XVI-XVIII. századi kartográfus (Münster, Lazius, Sambucus, Bry, Zénói, Coronelli, Wit, Sanson, Delisle, Homann, Ottens stb.) műve megtalálható. A magyar kartográfusok közül Mikoviny Sámuel (1700-1750) hat megyei térképe érdemel említést. A kollekcióhoz több, a Dunát és mellékfolyóit ábrázoló lap is tartozik (ezekből kettőt saját maga szerkesztett). Az atlaszok között is fellelhető a XVI-XVII. század, az atlaszkészítés virágkora számos mesterének (Ortelius, Mercator, Blaeu, Janssonius, Du Val, Coronelli stb.) terméke, nem kevésbé a magyaroké is (Hevenesi, Korabinszky, Görög, Gönczy). Az első világháborút megelőző másfél évtizedben nem gyarapodott nagyobb mértékben a térképállomány. Az 1920-as években azonban úgy látszik, a gyűjtemény fejlesztésének kérdése élénken foglalkoztatta a Könyvtár vezetőségét, elsősorban a gyűjtés profiljának kiszélesítése irányában. Ennek érdekében Lukinich Imre, a Könyvtár igazgatója 1924. március 24-én kelt, 193/1924 számú felterjesztésében azzal a kéréssel fordult Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez, rendelje el, hogy az Állami Földmérési Térképtár állományából "az állami földmérések összes sokszorosított térképeinek és oleátáinak másolatai és másnemű sokszorosítványai, még pedig úgy azok, amelyek Csonka-Magyarországról, mint azok, amelyek a megszállott területekről készültek - legalább egy példányban, azok pedig, amelyekből nagyobb mennyiség van raktáron, két példányban - a Magyar Nemzeti Múzeum Orsz. Széchényi Könyvtára térképgyűjteménye számára megküldessenek". Kérését a térképekben rejlő értékekre, mint a helynév-, településtörténet- és egyéb tudományos kutatás számára nélkülözhetetlen adatokra hivatkozott. A Hóman Bálint múzeumi főigazgató által május 6-án 302/1924 szám alatt továbbított felterjesztésre a Pénzügyminisztérium 79.344/1924 XQI/b alatt 1925. január 2-án válaszolt. A tudományos értékekre való tekintettel utasította az Állami Földmérési Térképtárat, "hogy az új felmérés által érvénytelenné vált régi eredeti térképeket, valamint az esetleg több példányban rendelkezésre álló kőnyomatos térképek egy-egy példányát ... kiszolgáltathassa". De intézkedett arra nézve is, hogy "az újonnan készítendő térképmásolatokból egy-egy példány a Könyvtár részére díjmentesen kiadassék". Mivel a kataszteri térképek csakis tudományos célra voltak felhasználhatók, azokat a fenti utasítás értelmében záradékkal látták el. A Múzeum főigazgatósága 1925. október 12-én kelt 463/1925 szám alatti előterjesztésében a kataszteri térképek átadására irányuló, megismételt kérését az ún. "elcsatolt területekre" eső, azaz a trianoni határokon kívül fekvő községek (települések) térképeire vonatkozóan is kibővítette. Ez utóbbit ugyan a Pénzügyminisztérium a meglehetős késéssel, csak 1927. július 6-án kelt 141.133/1926 Xll.b szám alatt megadott válaszában "előre nem látható eshetőségekre való tekintettel" nem tartotta teljesíthetőnek, de a többi kataszteri térkép egy-egy példányának átadásáról ismét biztosította a Főigazgatóságot. A M. kir. Állami Földmérési Térképtár egyébként a térképek átadását még 1926-ban megkezdte, előbb az 1921 előtt készült anyagot adta át, majd folyama282