AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

1. az újjárendezés megfelelt-e a kor színvonalán álló könyvtártani elveknek és gyakorlatnak, vagyis könyvtári szempontból korszerű volt-e? 2. a müncheni szakrendszer megfelelt-e a kor támasztotta szaktudományi igényeknek és a mindennapos könyvtári használat gyakorlati szükségletének? 3. a müncheni szakrendszer megfelelt-e a könyvtár jetlegének és sajátosságainak? Az első kérdésre igennel kell válaszolnunk. A kor elfogadott könyvtári mintaképe a szakok szerint rendezett, állományában egységesített és meghatározott nyüvántartásokkal: betű-, szak-, ill. helyrajzi katalógussal rendelkező könyvtár volt. A rendezés után ilyen könyvtárrá vált a Széchényi Könyvtár is. Raktári rendje egy egyetemes érvényű szakrendszert követett, amelyben megpróbáltak - meghatározott keretek között - a hungarika-szempontokra is figyelemmel lenni. A jelzetelés rendje megszabadult a helyhez (szekrényhez, polchoz) való kötöttségtől: a szakjelzeteknek a mérettel és betűrenddel kombinált változata az abszolút helymeghatározás helyett a kötetek egymáshoz viszonyított helymeghatározásán alapult. Az egységes és cédulaformájú, tokokban elhelyezett betűrendes katalógust a kötetformájú szakrepertóriumok sorozata egészítette ki. Hasonló utat jártak be és hasonló eredményre jutottak a többi hazai nagykönyvtárak is, jóllehet a magyar fejlődés a nyugat-európai mintákat bizonyos megkésettséggel követte. Mire az új módszerek nálunk - elsősorban a vezető fővárosi könyvtárakban - meghonosodtak, addigra Nyugat-Európában a könyvtári módszerek tovább fejlődtek, finomodtak s jelentkezett a szakrendi felállítás válsága is. A nagyobb hazai könyvtárak közül egyedül a Széchényi Könyvtár fogadott el rendezési elvül külföldi mintát, ennek megfelelően a megvalósult szakrendszer is itt volt a leginkább átgondolt és a legrészletezőbb. Az Akadémiai, az Egyetemi, a Műszaki Egyetemi, valamivel később a kolozsvári Egyetemi könyvtárak valamennyien saját szakrendszert dolgoztak ki, természetesen nem mellőzve a külföldi példák tanulságait sem. Logikai felépítésük, részletezettségük - az egy kolozsvári Egyetemi könyvtárat kivéve - elmaradt a müncheni szakrendszer mögött. Határozott előnyük volt viszont, hogy gyakorlati szempontokat követtek és a helyi sajátosságokból indultak ki. Általában a gyakorlatias szempont és a dogmákkal szembeni kritikus magatartás volt jellemző hazai könyvtárainkra, amint ezt Fraknói Vilmos meg is fogalmazta: "...a könyvtártan szabályainak érvényessége csakis a tapasztalás által igazolt célszerűségükön alapszik; következőleg az azoktól való eltérés meg van engedve, sőt azt az okosság parancsolja, ha speciális viszonyok között nem mutatkoznának célszerűeknek." A müncheni szakrendszert korszerűségi szempontból mérlegre téve nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a rendszert még a 19. század elején dolgozták ki. Mire ez és a hozzá hasonló típusú szakrendszerek Magyarországon mintává váltak és meghonosodtak, már küszöbön állt az a korszakváltás, amely a természettudományok előretörésével és speializálódásával túlnőtte a régi szakrendszerek kereteit. E gyorstempójú fejlődést azonban a könyvtárak csak igen lassan követték 260