AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

va - mindig átmenetet képez, mintegy összekötő kapocsként szolgál a következő főosztály tárgyához. így a tudományok összessége mintegy önmagába visszatérő, zárt kört alkot, ami megfelel egy statikus, idealista világképnek. Később Denist ezért is számos birálat érte. Barna Ferdinánd szerint is ".. .itt sok az önkény mind a kiindulás-, mind az egész rendszer megállapításában..." Ebben van igazság, de ma már észre kell vennünk az átmenetet képező, azaz ide is, oda is tartozó osztályok (szakcsoportok) felismerésében az interdiszciplináris szakok kialakításának egyik eredeti és korai példáját. A Széchényi-katalógusok szakbeosztása azonban azzal, hogy a főcsoportok Denis által meghatározott sorrendjét megváltoztatta, erről a tetszetős rendezési elvről eleve lemondott. Nem is lehetett másképp: a Széchényi-féle gyűjtemény nem a tudományok egyetemességét tartalmazó könyvtár, hanem egy speciális szempontú hungarika-könyvtár volt. így a theológia elsőbbségének megtartása mellett másodikként a történelem, majd a jogtudomány szerepelt, ezt követte az orvostudomány, a füozófia, a matematika és a filológia. E hét főosztályból álló és 32 osztályra tagozódó szakrendszer a 18. század könyvtáribibliográfiai osztályozási gyakorlatának és fejlettségi szintjének megfelelő volt. A nyomtatott katalógusban kétségkívül biztosította a tárgyszerinti tájékozódást, de mivel az egyes cimek tételszámozása elmaradt, sem leltári, sem helyrajzi katalógusként nem volt használható. A könyvtár első felállítása nem is eszerint történt meg. Miller Jakab Ferdinánd, az első könyvtárőr helyesen ismerte fel, hogy a tudományok teljességét átfogó Denis-féle szakbeosztás még megváltoztatott sorrendjével sem alkalmas a speciális összetételű hungarika könyvtár anyagának csoportosítására. Ennek megfelelően Miller a könyvek felállításánál a hungarika meghatározás szempontjait alkalmazta. (I. Magyarországra vonatkozó idegen nyelvű művek; II. Magyar nyelvű művek; III. Hazai szerzők nem Magyarországra vonatkozó és nem magyar nyelvű művei; IV. Magyar vonatkozásokat is tartalmazó külföldi segédkönyvek; V. Rajzos dokumentumok: térkép, kép, cimer. VI. írott dokumentumok: kézirat, oklevél. így a nyomtatott katalógusok szakbeosztása és az állomány felállítása közötti kapcsolat e rendezéssel véglegesen megszűnt. A következő évtizedek fejlődése olyan nagytömegű és más természetű anyag könyvtárba áramlását eredményezte, hogy az eredeti Széchényi-féle törzsanyag az állománynak már csak kisebb hányadát képezte. Ugyanakkor a könyvtár többszöri költöztetése, az állomány hosszú időn keresztül beládázott, majd újra kicsomagolt volta teljes összekeveredést eredményezett. A megkezdett nyilvántartásokat sem sikerült folytatni, a könyvtárba került nagyobb adományok, ül. vételek (Széchényi Ferenc második könyvadománya, a nem-hungarika anyagot tartalmazó, segédkönyvtárnak nevezett soproni téka, a Kéler Gottfried-, Illésházy István-, Jankovich Miklós- és Horvát István-féle könyvtárak) általában nem rendelkeztek megfelelő külön jegyzékekkel. 1846/47-ben, a könyvtárnak a Nemzeti Múzeum új épületébe való beköltözése után indulhatott meg csak az állomány rendezése, számbavétele. Nyilvánvaló volt, hogy az 1803-as Miller-féle csoportosítást már nem lehetett alkalmazni. Az ekkor mintegy 130 000 kötetre becsült állomány végleges felállítási rendjének eldöntése előtt külföldön tájékozódtak: Mátray Gábor javaslatára meg228