AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

tal korában is ajánlotta az a tény, hogy a német írásos ügyvitelben is jártas volt. A Kamaránál a városi ügyosztályon is működött, itt is megismerte az ügyvitelt, a 1768-ban szóba került, hogy ő legyen a máramarosi adminisztrátor; de népes családjára (11 gyermeke volt), Pozsony megyei gazdaságának gondjára, valamint 25 évi szolgálatára való hivatkozással sikerült a megtisztelő, de súlyos kihatásokkal járó megbízatás alól mentesülnie. Bacsák szorgalma és nyilvánvaló lojalitása mellett is elég bátor volt ahhoz, hogy a felsőbb szándékoknak személyével kapcsolatosan ellent merjen mondani, amikor pozsonyi gyökereit ki akarták tépni, és áthelyezni egy távoli országrészbe. Talán nyugodtan mondható, hogy benne egy tipikus, nyugat-magyarországi, agrárorientált, gyökeres, Pozsony környéki hivatalnokot lehet látni, amilyen aránylag kevés volt a Kamara vezető visztviselői közt. Mégis, ezekből a magyar szubalternekből is eljutottak némelyek - mint Bacsák is - a tanácsosok sorába. Hihetőleg Grassalkovics kamaraelnök pártfogolta Bacsákot mint magyar köznemest, kamarai pályafutásában, és talán a máramarosi adminisztrátorság terve is ebből a bizalomból származott, mert a kamaraelnök oda hozzá hasonló felfogású embert szánt. Bacsák azonban nem volt mozdítható, ahogyan későbben sem. 1785-ben, II. József alatt nyugdíjazták. 1768-ban kapott tanácsosi címet Cosa Zacharias, Magyarország postafőszámvevője. Kérdéses ugyan, hogy Cosa kamarai tanácsos lett-e, vagy címzetes királyi tanácsos (a tiszti címtárakban ugyanis nem szerepel a kamarai tanácsosok sorában), mégis meg kell említenünk. Kinevezése ugyanis a kamarai királyi határozatok könyvében szerepel, s jelentősége abban van, hogy személyében szakember, éspedig postaügyi szakember jutott tanácsosi címhez. Cosa 1760-ban Budán, a Víziváros halálozási anyakönyvében van említve - fiát veszítette el -, valószínű, hogy akkor itt állomásozott. 1762-től, a postai hivatalnokoknak a tiszti címtárakban való megjelenésétől kezdve Pozsonyban szerepel mint posta főszámvevő. 1773-ig említik itt, utána állása évekig betöltetlen marad. A halálozási anyakönyvekben nem szerepel: valószínű, hogy elköltözött, hihetőleg Bécsbe. A következő évben ismét egy német származású tanácsos jelenik meg a Kamaránál: Aspremont-Linden Johann Gobert gróf. Aspremont - a Rákóczi családdal való rokonsága miatt - nem egészen idegen. Indigéna és birtokos is, a magyar nemesség tagja, mindazonáltal kétségtelenül az udvari törekvések híve. Nem egészen fiatalon, 37 évesen lett tanácsos. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, személyében Mária Terézia a származása és helyzete miatt közvetítő szerepre alkalmas egyéniséget kívánt akkreditálni a Kamara tanácsába. Ezt megerősíti a következő két kinevezés is. Zichy Ferenc gróf (1770) és baromlaki, nagy- és kisunyomi Akács Ignác (1771) kinevezéseivel született magyarok kerültek a tanácsba. Akács előbb százados volt a hadseregben, hol 14 évig szolgált. A Kamaránál úgy látszik, nem jól érezte magát, mert már két év múlva nyugalomba ment. Ezután változott a helyzet. Grassalkovics halála után (1771 december 1.) Mária Terézia szemmel láthatóan félretette a magyar rendek óhajaival számot vető politikát a kamarai tanácsosok kinevezésénél is. 1772-ben és 1773-ban két olyan tanácsost is nevezett ki, kik nem voltak magyar nemesek. Előbb Karl Fritz von Rustenfeld kapott ilyen állást (1772. aug. 22.). Unokatestvérével együtt már mint az Udvari Kamara titkára kapott 1764-ben örökös tartományi nemességet: magyart egyáltalán nem. Itt-tartózkodása nem volt hosszú: 1773- szeptemberében Bécsbe hívták szolgálattételre, s 1774 után eltűnik a neve a magyar tiszticímtárakból is. Valószínűleg utódául volt szánva Johann Peter von Hentl, ki német-római birodalmi lovag és karintiai nemes volt. Hentl magyar kamarai tanácsosi kinevezése előtt tartományi tanácsos volt a karintiai reprezentációnál és kamaránál, s 1770-ben itt már 3000 forintnyi fizetést élvezett. A lovagi címet 1772-ben nyerte el; Pozsonyba 1773 júliusában történt kinevezésekor már ilyen minőségben jött. Karintiai szolgálati idejét a Ma327