AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

gyár Kamaránál beszámították. 1776-tól a Kamara irodájának igazgatója is volt, ami minden írásbeli ügybe való betekintés jogát és lehetőségét jelentette számára. Előbbi osztrák társához, Fritzhez hasonlóan, ő sem lett soha magyar nemes. Mindkét neje ausztriai volt (az első 1775 decemberében halt meg Pozsonyban); a második házasságából származó gyermeke keresztapja azonban már magyar: Szöllosy Ferenc magyar kamarai tanácsos. Kapcsolata autochton kollégáival tehát hamar kialakult. Családja 1796-ban ismét Bécsben élt. Ő sem halt meg Pozsonyban; a tiszticímtárban 1780-ban szerepel utoljára, a kamarai tanácsosok sorában. Még 1772-ben került át a Helytartótanácstól a Kamarához Csáky József gróf. Csákyt még két magyar tanácsos követte: a szubaltern tisztviselőből felemelkedett Sághy Gergely, ki még 1743-ban kezdte a szolgálatát mint járulnok, s a kancellista, fogalmazó, kiadó, jegyzőkönyvvezető, titkár fokozatokon keresztül jutott el a tanácsosságig; a másik Szöllosy Ferenc volt, aki utóbb, II. József idején nyitrai adminisztrátor lett. Mind a kettő lelkiismeretes hivatalnok, A Szepesi Kamara, vagy másnéven Kassai Kamara Adminisztráció átszervezésével is kapott magyar tanácsost a pozsonyi központ. Orczy László, a költő Orczy Lőrinc másodszülött fia már 21 éves korában lett a Szepesi Kamaránál tanácsos. Az 1773/74. évi átszervezésnél feleslegessé vált Kassán, de fiatalsága ellenére alkalmazni akarták, állása megtartásával, főrangú tanácsosként került a pozsonyi központhoz. Ezek az évek számára hivatalnoki tanulóévek voltak, hiszen itteni szolgálata kezdetén még csak 25 esztendős. Utóbb, a bécsi intézkedő körök számára alkalmas magatartása miatt 1791-től a Kamara elnöke volt egészen 1807-ig, haláláig. Mária Terézia uralkodása utolsó éveiig már csak egyetlen nem magyar tanácsost nevezett ki a Kamarához: Ugarte Aíoyst. Ugarte családja a XVII. században származott át Spanyolországból Ausztriába, illetve Csehországba, ahol előbb báró, majd 1713-ban gróf lett. Némelyik kancelláriai tanácsosnak szónoki műve is maradt fenn. Koller Ferenc Xavérnak például, aki több, mint két évtizeden át Bars negye főispánja volt, két nyomtatott beszéde ismeretes. Mit is mond megyéje közönségének a főispán? Az egyik beszédben, mely 1759-ből való, az uralkodó iránti hűségre figyelmezteti az alattvalókat. Anyagi támogatást kér - ekkor már második éve folyik a hétéves háború -, és emlékeztet arra, hogy az uralkodó "Palaestra"-t alapított a nemesi ifjúság számára. Rámutat arra, hogy "külföldiektől szinte pénzünk kidobásával kérjük azt, amit, ha ipar jönne be, idehaza is beszerezhetnénk". Buzdítja az ifjúságot a hadi pályára. Rámutat, hogy a megyére rábízták a levéltár gondját, ami nyilvánvalóan eredmény a megye számára. Figyelmeztet, hogy a levéltár nincs kihasználva. Második beszédében, 1782-ben tisztújításnál visszatekint eddigi főispánsága eredményeire. De újra figyelmeztet: az uralkodó nagy költséggel tartja fenn az állani dó hadsereget, melynek védelme alatt békében élhetünk és közrend van. Hangsúlyozza, hogy "mi magyarok az Istenségtől a legjobban el vagyunk látva a természet ajándékaival, jobban, mint más, külső nemzetek", de félénkek vagyunk és a régi tisztelői, ami a nagy nekilendülésnek akadálya. Rámutat az uralkodóház által tett eddigi nagy vívmányokra: a selyemtermelés behozatalára, a mezőgazdaság javítására, a kereskedelem és hajózás fejlesztésére, a fiumei kikötő létesítésére. Ezekre utalva ajánlja a megye rendjeinek alispánjelöltjét, Bacskády Károlyt. Mint mindezekből látható, a tanácsos és főispán az uralkodói intenciók végrehajtója, a hadsereg fejlesztésének, a merkantilista és fiziokrata törekvéseknek szószólója a rendi önkormányzat felé. Mindenképpen a királyi abszolutizmus képviselője, tevékenységében a "commissariüs regius" közigazgatási feladatainak maradéktalan végrehajtása érvényesül; nem ellenségesen ugyan a rendekkel szemben, de a megyei rendeknek az uralkodói kívánságok szolgálatába állítását célozva. Mint uralkodói tanácsos, mint főispán, egyaránt uralkodói tisztviselő, és nem a rendek képviselője. Hivatalnoki 328