AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

tási szerve. 2. A Magyar Királyi Helytartótanács (Consilium Regium Locumtenentiale Reg­ni Hungáriáé), a legfőbb politikai hatóság. 3. A Magyar Királyi Udvari Kamara (Camera Regia Hungarica, vagy Hungarico-Aulica), az egykori királyi kincstár; ebben az időben a legfőbb pénzügyi hatóság. Mindhárom a testületi ügyintézés elvein épült fel. A magyar udvari kamara nem tévesztendő össze a bécsi udvari kamarával, amely a Habsburg örö­kös tartományok kormányszerve volt. Ez utóbbival a magyar udvari kamara, amely az al­kotmány értelmében és elméletileg önálló volt, csak levélben érintkezett ugyan, ténylege­sen azonban függő viszonyban állott. Mindemellett önállóságát és egyedül a király személyének való alárendeltségét állandóan hangsúlyozta. A magyar udvari kancellária Bécsben székelt, a helytartótanács és a magyar udvari kamara viszont Pozsonyban, tehát magyar felségterületen. A Magyar Udvari Kancellária mint kormányszék, Mária Terézia idejében még nem volt régi. Középkori gyökerekből nőtt ki, s a királyi titkárok rendszerén keresztül fejlődve, 1690-ben testületi ügyvitelű kormányszékké alakult át. Megőrizve a régi hagyományt, a főkancellári címet az ország legfőbb egyházi méltósága, az esztergomi érsek töltötte be. Jogállását Mária Terézia idejében az 1741. évi 10. valamint az 1751. évi 3. törvénycikk rendezte. A kancellár 1733-ig, az alkancellár 1725-ig ugyancsak püspök volt; Mária Teré­zia idején azonban már világiak, főnemesek váltották fel őket. Az udvari kancellária taná­csában főpapok, főnemesek és köznemesek foglaltak helyet. Ez utóbbiak közül kerültek ki az ügyek vitelét intéző tulajdonképpeni tisztviselők. Az udvari kancellária a tisztviselők számát tekintve nem volt nagy: 1740-ben csak 24 tisztviselője volt (ezek közül 8 volt a ta­nács tagja); ezenkívül 12 ágenst foglalkoztatott különböző ügyekben. A kancelláriai alkal­mazottak sorába nem-nemeseket is felvettek. Nagyobb részük a királynő uralkodása alatt magyar nemesi címet is kapott. A magyar udvari kancellária tisztviselői erősebb szálakkal kötődtek az udvarhoz, mint az országhoz. Meg kell egyben azt is állapítanunk, hogy Má­ria Terézia alatt az udvari kancelláriában derék,^ hivatásos tisztviselők működtek, akik meglehetősen hosszú szolgálati idejükkel is kitűntek? A tisztviselők száma jelentős mér­tékben nőtt, és a királynő halálának évében, 1780-ban már 75-re emelkedett. Ezek közül azonban csak kilencen voltak a tanács tagjai. A Helytartótanács Magyarország legfőbb politijcai végrehajtó testülete volt. Ennek voltak már rövid életű elődei a XVI. és XVII. században is, így a Német Lovagrend fő­és nagymestere, Ampringen János-Gáspár alatt az 1673-1681. évi időszakban működő Gubernium. Ennek ellenére Mária Terézia uralkodása elején ez a kormányszék új dolog volt, alig 17 évre tekinthetett vissza. III. Károjy uralkodása alatt az 1723. évi 92-102. tör­vénycikkek értelmében létesült. Bár ebbe a kormányszervbe épültek be a középkori ud­vari méltóságok, célját tekintve az abszolút királyi hatalom végrehajtó szerve kívánt lenni. A tanács tagjai - éppen úgy, mint az udvari kancellária esetében - a főpapok, a fő­és köznemesek közül kerültek ki, meghatározott - bár nem mindig állandó - arányszám szerint. "Jogi képzettségűek kara" (Gelehrtenbank) Magyarországon nem létezett: ehe­lyett azok a köznemesek töltötték be a kulcspozíciókat, akik a tulajdonképpeni tisztviselői szolgálatra alkalmasnak érezték magukat. A köznemességből származtak a tanács titkárai. A helytartótanácsnál a magyar nemesi rendhez való tartozás elméletileg valamennyi tiszt­viselő számára követelmény volt - ezt azonban több alkalommal figyelmen kívül hagyták. Ismerünk azonban olyan eseteket is, amikor a nem-nemes származás akadálya volt az előléptetésnek. Míg az Udvari Kancellária feladata az volt, hogy a királyt a törvényhozás, a közigaz­gatás és a bíráskodás kérdéseiben támogassa, a Helytartótanács elsőrendűen a végrehajtó hatalom szerve volt: ezen keresztül gyakorolta az uralkodó közigazgatási ügyekben a vég­rehajtó hatalmat. A királynak ezt a jogát azonban a tanács összetétele lényegesen befo­lyásolta. Mária Terézia uralomra lépésekor a 22 tanácstag között csak két főpap, 6 köz­291

Next

/
Oldalképek
Tartalom