AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

nemes, ezzel szemben 14 mágnás foglalt helyet. Különösen erősen volt képviselve az Esterházy-család főnemesi köre. Már III. Károly alatt előfordultak viták, ha egy tanácsosi állásra való javaslattételnél arisztokrata-rokonságot részesítettek előnyben. Mária Terézia alatt a tanácsban a számszerű arány az alsóbb nemesség javára tolódott el: ezek főleg a megyei szolgálatból jöttek. De nemcsak a főnemesség túlsúlya jelentett problémát. A kormányszék személyzete elsősorban Északnyugat-Magyarország nemességéből rekrutálódott: azokról a területekről, amelyek közel feküdtek Pozsonyhoz. így a hivatalnokoktól nem volt várható, hogy az egész ország problémáit át tudják tekinteni. Pálffy Miklós gróf 1758-ban egyik emlékiratában úgy vélekedett, hogy "a kormányszékhez kerülő fiatalok keveset ígérnek mind az állam, mind a saját érdekük szempontjából". Ez a helyzet Mária Terézia alatt fokozatosan javult. Azoknak a protekciója, akik a hatalmat kézben tartották, valamint a személyzeti változások mindenesetre gátolták a helyzet javulását. Az adminisztrációs feladatokat ellátó személyzet jelentős mértékben megnőtt, mert 1780-ban a Helytartótanácsnál már 122 tisztviselő dolgozott; a tanács tagjainak száma 29-et tett ki. A Helytartótanács közigazgatási feladatait részben a tartománybiztosokon keresztül gyakorolta. A tartománybiztosok hatásköre több megyére terjedt ki. A tartománybiztosok székhelye Pozsonyban, Sopronban, Budán, Kassán, Besztercebányán, Debrecenben és Eszéken volt. A tartománybiztosok funkciójuk szempontjából leginkább a franciaországi intendánsokkal hasonlíthatók össze: politikai és gazdasági ügyekben voltak illetékesek; bíráskodási hatalommal azonban nem rendelkeztek. A Helytartótanács tisztviselői karából kerültek ki, vagy pedig közvetlenül a megyei szolgálatból jöttek. Az illető terület vagyonos köznemesi rétegéből kellett származniuk; azonban ez is inkább elméleti szabály volt. Adó- és katonaellátás-ügyekben tárgyaltak a megyékkel és ügyeltek arra, hogy a Helytartótanács által kiadott parancsokat végre is hajtsák. Nagyrészt az ő tevékenységüknek köszönhető, hogy a Helytartótanács Mária Terézia idejében a közjó érdekében tevékenykedhetett. Ez annál figyelemreméltóbb, mert a tartománybiztosok - akik az osztrák Kreishauptmannokkal is összehasonlíthatók - mindössze egyetlen helyettessel (substitutus provinciális commissarius) és egy-két írnokkal dolgoztak. Mária Terézia alatt a tartománybiztosságok intézménye is bővült, mert új kerületeket állítottak fel; így Pécsett (1765), Zágrábban (1771) és Temesváron (1779). Az eszéki kerület megszűnt: 1767-ben újjászervezték a tartománybiztosok igazgatósági hivatalát is. A Helytartótanács a késői Mária Terézia-korszakban, 1770 után újabb feladatokat is magára vállalt: így az ún. tanulmányi alap kezelését, a Nagyszombatból 1777-ben Budára telepített egyetem ügyeinek intézését és az újonnan életre hívott zálogházzal kapcsolatos ügyeket. Mindez természetesen a tisztviselői személyzet növelését követelte meg, és szaporította a tanács munkáját is. A Helytartótanács egyik sajátossága volt, hogy a tanácsosok viszonylag nagy számához képest szinte aránytalanul kicsi volt a szubaltern személyzet aránya. Ez az arány Mária Terézia idején némileg javult, de a tanácsosok nagy létszámához mérten kis adminisztratív gárda magával hozta mind az utóbbinak túlterhelését, mind pedig ennek folyományaként a nagyarányú fluktuációt is. Másrészt viszont az is kétségtelen, hogy nem minden tanácsos vett tényleg részt az ügyintézésben, sőt, több esetben a tanácsosi állás csak fizetésfelvételi cím és alkalmi reprezentáció volt. A Helytartótanácsnál sem volt "Gelehrtenbank". A képzettségi követelményt egyszerűen a köznemesi tanácsosokra hárították: tőlük várták a jogi, szakmai ismereteket. A főpapi tanácsosok szerepe az egyházi érdek védelme volt, az igazi hatalmat azonban a Helytartótanácsban a főnemesi tanácsosok gyakorolták, mint ahogyan arról alább még szó lesz. A Habsburg-háznak a burgundi örökség átvételétől kezdve megvolt a saját közigazgatási rutinja. I. Miksa, I. Ferdinánd, a spanyol ágban II. Fülöp mind jellemzően nyomták 292