AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A 18. századi tudós világ IV. Bél Mátyás, a tudományszervező
Bél ellentétét, ha figyelembe vesszük, hogy Matolai - saját bevallása szerint - azért nem akarta vállalni e feladatot, mert ahhoz nem tehetség, hanem tapasztalati és természettudományos ismeretek kellettek volna, s ezekkel ő nem rendelkezett. Végül a dolgot úgy írta le, ahogy azt a polgároktól hallotta. A leírást elküldte Bélnek, 37 aki azt teljesen átfogalmazta. Mint sok más esetben, itt is nem szakembertől származó kéziratot öltöztetett - némi javítással - irodalmi köntösbe. Fischer Dániel nem tudta e módszert elfogadni. A Prodromus megjelenése után meg is bírálta. Szerinte az ország természeti leírása természettudományos képzettséget, a szakirodalom ismeretét és a leíró személyes tapasztalatát is megkívánja a kutatótól. 38 Tehát ugyanazokat az elveket hozta fel, amelyek hiányában Matolai nem akarta vállalni a soproni borokról készítendő leírást. Későbbi tudományos társaság-tervezeteknél is felmerült a másik kérdés: szabad-e és mennyiben megváltoztatni a szerzők szövegeit. Ha igen, az sérti a jelesebbeket, ha nem, az a silányabb cikkek közzétételét jelentené. Bél már ekkor is, később pedig még inkább előtanulmányoknak tekintette a hozzá eljuttatott leírásokat, s több ilyet eggyéolvasztott, a megfigyelések, észrevételek helyességét Pozsonyból nem ellenőrizhette, s egyre gyakrabban felejtett el a közreműködőkre hivatkozni. 39 így állt elő az a helyzet, hogy az európai tudós közvélemény a hazai tudományosság szinte kizárólagos képviselőjét látta Bélben, s tegyük mindjárt hozzá, igényes tervezetei, jó kapcsolatai és a tervezetek közzétett fejezetei alapján: méltán. Más irányú nehézségekkel is meg kellett küzdenie Bélnek. Vallási téren támadóit azzal szerelte le, hogy nem állt le velük civódni, hanem nagyon igényesen tette a maga dolgát, iskolában és gyülekezetben. 40 Nehezebb helyzetbe került, amikor tudományos vállalkozását kezdték ki. Pozsony vármegyétől 1720 júliusában engedélyt kért és kapott arra, hogy ő maga, vagy megbízottja bejárhassa a vármegye helységeit. Annyi a megkötés, hogy a helyi hatóságoknál jelentkezni kell, s a vallásüggyel nem foglalkozhatnak. A bejelentések hatására néhány nap múlva azonban a kancellária ráírt a vármegyére: ilyen engedély csak királyi hozzájárulással adható. Bélt ki kell hallgatni, kinek a megbízásából dolgozik. 41 Pálffy Miklós nádor is megidézte őt, aztán e kihallgatás után beajánlotta a királyhoz, s az eredmény az lett, hogy Bél királyi engedéllyel és támogatással folytathatta munkáját. Jellemző október végén kelt, a királyhoz írt válaszlevele a feltett kérdésekre. Büszkén vallja magát az édes haza fiának. Megbízást ő senkitől sem kapott, egyedül a hazaszeretet ösztökélte, hogy vállalja e hatalmas munkát. "Mindig úgy tartottam, hogy a haza dicsőségét, tiszteletét és hasznát a jó polgárnak szem előtt kell tartania." ő más népek példája alapján önként vállalta, "iure naturae et gentium", hogy a külföldiek hazáról való balítéleteit eloszlatja. Mellékelte a Prodromus tervezetét leveléhez, s elmondta a királynak is, hogy egyedül kevés e munkához, szándékát hazai és külföldi művelt férfiak segítségével végzi. 42 ' 37 Matolai Bélhez írt levele: Ráday Gyűjtemény, Kézirattár, K.O.12. f.l. - Sopron, 1722. márc. 1. A soproni borokról a leírás ugyanezen kötetben. 38 Fischer Animadversiones in Prodromum Matthiae Belii (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Fol.Lat.1563 .) című művének ismertetése: Tarnai Andor: Fischer Dániel... (4. sz. jegyzet), 17.p. 39 Uo. 40 Bél és Mitsinszky János levélváltásából különösen részletesen kitűnik ez. A levelek kiadása: Holko, Matthias: Commentatio historico-litteraria de dpcumentis litterariis. = Solemnia X. memoriae anniversariae bibliothecae Kis-Hontanae celebrala 1818: Budae 1819. p.101-111. 41 E nehézségekről 1. Haan Lajos: Bél Mátyás. Budap«t 1879. p.37-38. és Wellmann Imre: Bél Mátyás. = Történelmi Szemle 1979. p.381-391. 42 Bélnek a császárhoz és a kancelláriához írt levélfogalmazványai ma Esztergomban találhatók (Batthyánygyűjtemény, Hist. VII.3.) 272
