AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A 18. századi tudós világ IV. Bél Mátyás, a tudományszervező

1723-ban Nürnbergben jelent meg a mintakötet: a Prodromus. A mű elején felsorolja Bél, hogy kik segítették művek küldésével. Moller Károly Ottó és Hermann András a gyógyvizekről írtak. Lap alatt megemlít több orvost, akiknek munkájára számított: Raymann János Ádám sárosi, Mileter János szepesi, Fischer Dániel liptói, Liebezeit György Zsigmond soproni, Komáromy János Péter győri és Stocker Lőrinc budai physicusokat. E felsorolás inkább csak biztatás lehetett, fentebb láttuk, hogy a kötet számára a nem szakember Matolaival kellett megíratnia az orvosokra tartozó cikket. Matolait és a két Buchholtz Györgyöt szintén dicséri, ám az utóbbiak fentebb már említett cikkeit nem kaphatta meg közlésre, s csak az ifjabbik Buchholtz egy 1719. évi barlangrajza és leírása került be a kötetbe, a Breynéhez elküldött részletes leírás és a későbbi kiegészítések nem. Voltak olyanok, akik tanácsaikkal segítették, példa rá Rayger Vilmos Károly nádori főorvos; voltak, akik könyveikkel, pl. a közben elhunyt katolikus Munkácsi Pál. Az utóbbi azért is jelentős, mert a katolikusok sok esetben azért nem támogatták Bél ezen munkáját, mert a szerző, miként a magánlevelekben írják: eretnek. így írt pl. Apor Péter Erdélyből.

44 Az olvasóhoz címzett előszóban, ha burkoltan is, de beszél a munka közbeni akadályokról. A királynak ajánlotta a kötetet, akinek segítségével most már reményteljes lett a dolgok állása. És mivel a múzsák nem irigykedők, nem volt nehéz munkájához társakat találni. A késlekedőket és óvatosakat ismét nyilvánosan megnyugtatta, hogy senkinek a munkáját nem tulajdonítja el, mindenkire hivatkozik műve megfelelő helyén. Mint minden lehetőséget, ezen előszót is kihasználja, ismét felsorolja, hogy milyen elvégzendő munkákra gondol: a nép eredetét kutatni, magán- és közlevéltárakat átnézni, városok és várak eredetét kifejteni, helyek fekvését felmérni és leírni, a folyók eredetét, folyását és végét feltérképezni, természeti jelenségek okait nyomozni, stb. A királyi támogatás azonban azt is jelentette Bélnek, hogy munkájában az udvar és a rendek igényeire fokozottan kellett ügyelnie. Bizonyos kényes kérdéseket nem tárgyalhatott, így pl. a vallási dolgokat. A történeti eseményeket csak a hatalom áltaj elfogadott módon értelmezhette. Wellmann Imre sok példát hozott fel cikkében erre.

4:> Talán egy újabb adatot mégis megemlítünk, mintegy jellemzésként. Amikor Radványszky János 1727-ben kiegészítette Zólyom vármegye leírását, s abban atyjáról írva megemlíti, hogy az az eperjesi törvényszék áldozata, a levélformában írt kiegészítések végére mintegy önmagának odaírta, hogy ezen esemény bármiféle említése gyűlöletes a császári udvarnak. Az is nyilvánvalóvá válhatott Bél számára, hogy az uralkodó és a nemesség igényeinek figyelembevétele vállalkozásától jeles tudósokat idegenít el. így pl. a nagyon megnyerni akart Fischer Dánielt, aki műveiben kíméletlenül ostorozta a nemességet, a cenzúrát, s néhány év múlva Bél törekvésétől függetlenül akart tudományos folyóiratot létrehozni, amelyben a munkatársak véleményét nem korlátozta volna a nemesség elvárása.

47 43 Hungáriáé antiquae et novae prodromus. Nürnberg 1723. - A tervezet három könyvének synopsisai és néhány, mintaként elkészült fejezet felépítése: I. Hungária antiqua (Liber Scythicus, Hunniacus, Abaricus, Hungaricus). II. Hungária nova (Liber historicus, geographicus, physicus). A magyarországi vármegyéket három fejezetbe sorolta. 44 Apor Péter Nyújtódról 1734. augusztus 25-én így írt Timon Sámuelhez: "Si... nostri Catholici de rebus Transylvaniae non dederunt informationem, dederunt certe Haeretici Belio, qui nimio et ego sollieitabar ut traderem mea scripta, et informationem, sed ubi illum intellexi Haereticum, abstinui." A levél lelőhelye: Budapesti Egyetemi Könyvtár, Tudós levelezés. 45 Ld. a 41. sz. jegyzetet. 46 Radvánszky János Bél Mátyáshoz írt levele, Radvány, 1727. ápr. 28. Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, Batthyány-gyűjtemény, Hist.VII.3. A megjegyzés: Seu praetextus, seu processus, seu effect us memoretur, odiosa sunt Centi et Augustae Aulae. 47 Tarnai i.m. (4. sz. jegyzet), p. 15-18. 273