AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: Hírek Magyarországról-1623. Egy francia diplomata útinaplójából
meg a már idézett két jelentését, a rövidebbet, amelyet nyomtatásban is megjelentetnek még abban az évben, és a részletesebbet, amely a hivatalos diplomáciai levelezésbe illeszkedik. Ez utóbbihoz még egy érdekes részt csatol, amelyben újra felveti az esetleges kapcsolatteremtés lehetőségét Bethlen Gáborral. "Itt tartózkodik két magyar követ... mindketten értésemre adták: uruk nagyon le lenne kötelezve, ha valamely uralkodó közbenjárna a császárral való megbékélése érdekében, és a békepontok olyan megfogalmazásában, hogy bízhasson a császár hitében; de azt is gyakran sürgették: írjam meg Önnek, az ügyek ilyen zavaros állapotában Franciaország királyát nem lenne nehéz császárrá tenni, s ha erre őfelsége hajlandóságot mutatna, uruk vállalkozna a végrehajtásra, akár török fegyverekkel is, két év alatt meg is valósítható, elegendő lenne az első évben 15 ezer fegyveressel segíteni, és a következő évben 10 ezer fővel megújítani a segélyhadat, ezeknek ő biztosítaná az áthaladást; annyira kértek engem, kénytelen vagyok mellékesen beszámolni (a javaslatról)"... 20 A Hatvani István által felvetett tervek közül talán legnagyobb realitást a császárság megszerzésére irányuló elképzelésnek tulajdoníthatnánk, abban az értelemben, hogy Bethlen elsődleges érdeke a Habsburg-uralkodó minden módon való gyengítése. Maga a császári cím megszerzésének felajánlása már sokkal inkább csak diplomáciai fordulat, nyilván a magyar követ önálló kezdeményezése, megfelel viszont annak a törekvésnek, amely az erdélyi diplomáciát jellemzi a nyugat-európai szövetségesek megszerzésében. A lehető ígéretek között természetesen fordulhat elő a politikai előnyök illusztrálására a császári cím megcsillantása, építve a francia uralkodó személyes becsvágyára is. A két diplomata megbeszéléseivel kapcsolatban sokkal inkább figyelmet érdemel az a mód, ahogyan Bethlen megbízottja azonnal megpróbálta kihasználni a véletlen nyújtotta alkalmat. A közös utazás felajánlása természetes segítőkészségnek is felfogható, az azonban mindenképpen érdekes, ahogyan már az első találkozás alkalmával igyekszik fejedelme hasznára fordítani az elébe kerülő lehetőséget. Gédoyn jellemzéséből ha elhagyjuk azokat a sorokat, amelyekben Hatvani emberi gyengeségeiről beszél, hozzátéve, hogy mindez éppúgy lehet túlzás, mint igaz, egy, a Bethlen Gábor környezetére olyannyira jellemző személyiség képe rajzolódik ki. Valóságnak fogadhatjuk el a stílusbeli túlzásokat leszámítva azt, amit a francia diplomata arról ír: Hatvani befolyásos személyiség lehet a fejedelmi udvarban. Tudjuk ugyan, hogy Bethlen Gábortól mi sem állt távolabb, mint terveinek, főleg külpolitikai elképzeléseinek széles körű nyilvánosságra hozatala környezete előtt, Hatvani azonban nyilvánvalóan a fejedelem által annyi gonddal nevelt "új értelmiség" egyik jellegzetes tagja. A fejedelem figyelméről egy levélrészlet tanúskodik: "Hatvani István nevű ifjú legén szolgám vagyon Eperjesre, ki bizonyosan írja, hogy 31 ezer forintot vett fel egyszersmind kéneső árában; kérem kegyelmedet, titkon vigyáztasson jövetelire, valami kárt ne vallják útjában, és ha mit érthet felőle, adja értésemre kegyelmed..." - írja 1618. január 13-án Bethlen Rhédey Ferencnek. 21 "Az ifjú legén szolga" nyilván jól teljesítette ezt a megbízatását, így kerülhetett sor később ismételten kereskedelmi, illetve diplomáciai utazásaira. Ezekre több elszórt adatot találunk Bethlen levelezésében, így egy 1619-es neki szóló iratban említik Hatvanit, mint követét, 22 majd az 20 Journal p. 47. 21 Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor kiadatlan politikai levelei Bp. 1879. p. 93. XCI. levél. 22 Gindcly Antal: Okmánytár Bethlen Gábor fejedelem uralkodása tőrténeiéhez. Bp. 1890. (A továbbiakban: Gindely) p. 74. 258
