AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: Hírek Magyarországról-1623. Egy francia diplomata útinaplójából

1623-as utazás után 1625-ben újabb velencei útjáról esik szó, Bethlen maga pedig 1625. november 12-én értesíti a bártfai tanácsot: Hatvani István kereskedelmi megbízással jár Lengyelországban. A fentiek alapján, és Gédoyn írásai szerint is joggal tarthatjuk Hatvanit a Bethlen környezetére oly jellemző "fiatal értelmiség"-hez tartozónak. A francia diplomata voltaképpen kicsit lekicsinylő közvetítésén keresztül is érezhető: nem egyszerűen a kapott megbízásokhoz szolgaian ragaszkodó, hanem a véletlen nyújtotta helyzeteket azonnal felhasználó, külön utasítás nélkül is Bethlen külpolitikájába illeszkedően kezdeményezni kész diplomata Hatvani István. Louis Gédoyn beszámoló jelentéseire, a magyar ügyekre vonatkozóan iratai között mindössze egyetlen választ találunk. November 22-i levelére, amelyben Hatvanival való találkozásáról először ír, a külügyi államtitkár december 13-án válaszol: "Utazásának biztonsága érdekében jól tette, hogy érintkezésbe lépett Bethlen Gábor követével, és barátságot kötött vele. Semmi veszélye sincs, ha meghallgatja, amit önnek mond; de miután sem útvonalába, sem küldetésébe nem illik bele egy erdélyi út, helyesen tette, hogy kitért ez elől."

25 A továbbiakban a Gédoyn által közvetített javaslatok sorsát nem ismerjük, az a tény, hogy a francia diplomácia nem reagált, jelzi, hogy legjobb esetben is csak mint a távolabbi jövőben esetleg még felhasználható lehetőséget könyvelték el az erdélyi ajánlatot. A Bethlen Gábor diplomáciájával foglalkozó szakirodalomból közismert tény, hogy a fejedelem szövetséget kereső próbálkozásaira Nyugat-Európából csak szórványosan érkezett válasz. Ami a franciákat illeti, Bethlen elsősorban a konstantinápolyi francia követtel igyekezett kapcsolatot tartani, a hagyományos francia-török jó viszony gyakran jelenthetett némi segítséget, támaszt az erdélyi követek számára a Portán, ha a követ közbenjárását kérhették ügyeik kedvező elbírálásánál. Természetesen a fejedelem igyekszik a lehető legjobb viszonyt megteremteni, akár csak a futólagos érintkezések során is, rendkívül jellemző az a két levél, amelyben Kolozsvár városát, illetve annak főbíráját, Gellyén Imrét utasítja 1619 áprilisában: az átutazó francia követnek különleges bánásmódot biztosítsanak, miután ő maga a diplomata mellé külön főgondviselőt is kijelölt Cserényi Farkas személyében.

2 1624-től a francia külpolitika egyre inkább Habsburg-ellenes irányba fordul, Bethlen több ízben tárgyal a különböző európai hatalmak követeivel, így a franciákkal is.*-*

s A Franciaországgal való kapcsolatfelvételre, szövetség megkötésére azonban nem kerül sor. A Habsburg-ellenes függetlenségi mozgalmak, illetve erdélyi vezetéssel indított szabadságharcok sorában I. Rákóczi György lesz az, akinek először sikerül reális együttműködést kialakítania azzal a Franciaországgal, amely a XVII. század második felében immár a legfontosabb keresztény szövetségesévé válhat ezeknek a mozgalmaknak. 23 Gindclyp. 407-408. 24 S/.il.lgyi: Bethlen lev. p. 317. CCXCVI. levél. 25 Journal p. 59. 26 Bethlen Gábor francia levelezésének egyes darabjait a Magyar Történelmi Tár 1891. évi kötetében kö/readia Auguste Boppe párizsi levéltári források alapján. 27 Szilágyi: Őe/Men lev. p. 78-79. LI; LH. levél. 28 Mindezekre részletesen Id. Nagy László:Bethlen Gábor VI. fejezet. 259