AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: Hírek Magyarországról-1623. Egy francia diplomata útinaplójából

Hírek Magyarországról - 1623. Egy francia diplomata útinaplójából HÉJJAS ESZTER Az elmúlt korok történetét vizsgálva, a magyar események külföldi visszhangját keresve, érdekes dokumentumokra bukkanhat a kutató a különböző nagy gyűjtemények, könyvtárak, levéltárak dokumentumai között. A könyvtári anyagban a legtöbbet az egyes korok "sajtó-termékei" ígérik, ezek között lehet a legváratlanabb "leletekre" találni. Az egyes, saját korukban nemzetközi érdeklődést kiváltott események rendszerint számos, kortársi reflexiót is tartalmazó híradásban kerültek megörökítésre. Nem vitás, hogy a híradások szerzőit nem az utókor számára való tudósítás, hanem saját koruk tájékoztatásának szándéka vezette, egyúttal azonban a késői utódok számára is igen érdekes és tanulságos dokumentumok születtek ily módon. A könyvnyomtatás megjelenése után, a XVI. század elejétől mind gyakrabban találkozhatunk a röplappal, a korai könyvnyomtatás egyik jellegzetes termékével, amely rövid terjedelemben, rendszerint viszonylag igénytelen nyomdai kivitelben, ezzel szemben igen gyorsan, az egyes eseményeket követően gyakran néhány nap alatt kinyomtatva ad hírt csatákról, természeti katasztrófákról, a kortársak számára csodásnak túnó eseményekről, egyszóval minden olyan történésről, amelyről a későbbi korok embere az akkor már rendszeresen megjelenő hírlapokból értesült. A röplap még alkalmi nyomtatvány, az egyes hírek fontossága, érdekessége indokolja kiadását, ugyanez jelenti terjesztésének sikerét is. Gyakran vásárokon árulják, máskor a könyvkereskedők, kiadók boltjaiban kapható, mindenképpen azonban viszonylag rövid életű, különösen a nagy gonddal előállított, művészi külsejű, nagyértékű könyvekhez képest. Hiszen maguk a hírek is csak rövid ideig tarthatnak számot közérdeklődésre. Tartalmuk elsőrendű értéke éppen a híradás frissesége, nemritkán a szemtanúk többé-kevésbé hiteles beszámolója. Gyakran eltorzul ugyan a hitelesség, hiszen egyes hírek a közvetlen szemtanúktól, több személy közvetítésével terjednek, ráadásul az eredeti szemtanú beszámolója sem mindig szükségszerűen objektív. Gondoljunk csak arra: egy vesztes csatáról az onnan menekülő elképzelhetően úgy számol be, a győztes ellenfél létszámát a valóságosnál jóval nagyobbnak tünteti fel, ezzel is magyarázatot próbálva adni a vereség okaira. Ugyanezt a nagyítást elkövetheti a győztes is, hiszen nagyobb a dicsőség, ha nagylétszámú a legyőzött ellenfél. A hírek effajta túlzásai nyilván a kortársak előtt is ismeretesek voltak, éppen ezért a röplap gyakran már címében hordozza a "valóságos", "valósághű", "részletes", "igen őszinte" jelzőket, hozzátéve egyúttal, hogy a forrás közvetlen szemtanú. Számos olyan híradást ismerünk, amelyben egy ismert személyre hivatkoznak forrásként, sót egy-egy nevesebb személyiség írását, levelét közlik nyomtatásban. Ezek között is lehetnek fiktív iratok, propaganda céllal, egyes személyek neve alatt, éppen ellenük irányuló szándékkal megjelentetett levelek, hírek. 251