AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: Hírek Magyarországról-1623. Egy francia diplomata útinaplójából

Vannak azután olyan röplapok is, amelyeken szerzőjük, vagy nyomdászuk nem merte valóságos nevét, esetleg a kiadás helyét feltüntetni, és ezért váltak fiktívvé. Hogy egy-egy nyomtatvány költött nyomdahelye, nyomdászneve, vagy szerzóneve propagandacélt szolgál-e, vagy csak egyszerűen az illető szerzőt, nyomdászt van hivatva védelmezni, aránylag egyszerűen megállapítható az irat tartalmából, politikai, vagy - elsősorban a XVI. században - vallási vonatkozásaiból. Az itt bemutatandó nyomtatvány esetében minderről nincsen szó. Szerzője, illetve a forrásként megjelölt személy valóságos, és semmi kétségünk nem lehet a feltüntetett impresszumadatok valódiságát illetően sem. Tárgya a XVI-XVII. század egyik legérdekesebb, mindig legnagyobb várakozással fogadott témája: a török birodalom külső és belső nehézségei, harcai határain belül és kívül. Az 1624-ben Lyonban, Claude Cayne nyomdájában megjelent röplap, Louis Gédoyn, aleppói francia konzul híradásai nyomán többek között egy érdekes magyarországi eseményről is tájékoztatja olvasóit.

1 A nyomtatvány a kor szokásai szerint, már címlapján is rövid "előzetest" ad. Ebben olvashatunk a török birodalom gyengeségei és nehézségei között egy "részletes beszámolót" a szultán "seregének a császár 800 katonájától Magyarországon elszenvedett vereségéről." Maga a híradás a röplap végére szorult, a teljes 8 lapnyi terjedelemből mindössze kettőt foglal el, a szöveg tanúsága szerint azonban bizonyosak lehetünk: a szerző a magyarországi vereséget a török birodalmat a legutóbbi időkben ért egyik legjelentősebb csapásnak vélte. "És mindezeket a rossz híreket még csak súlyosbítja a szultán seregének újabb veresége, a sereget, Magyarországról visszatérőben, ahol Bethlen Gábort segítette a keresztények ellen, megrakodva a tőlük összerabolt zsákmánnyal, amikor az ott található Vág folyón kelt át, mindössze 800 ember megtámadta, Eszterházy Miklós, egy kis, Újvár nevű erősség kapitánya vezetésével, és olyannyira lekaszabolta, hogy mintegy ezren fegyvertől estek el, öt-, vagy hatszázan vízbe fulladtak, nyolcszázán fogságba estek, a többiek elmenekültek, hátrahagyva málhájukat, amelynek értékét alig lehet felbecsülni; legalább 3000, zsákmánnyal megrakott ló és ugyanennyi kocsi, a sereg aranyozott zászlóival és lobogóival együtt a császáriak kezére került. Kiszabadítottak még a törökök kezéből hét-, vagy nyolcezer rabszolgát, akiket a szultánnak szántak. Ráadásul mindez azután történt, hogy megkötötték a császár és Bethlen Gábor között nyolc hónapra a fegyverszünetet. Annak ellenére, hogy ez nagy csapás, úgy látszik, nagyobb következménye nem lesz, és úgy mondják, sem a fegyverszünetet nem fogja megtörni, sem pedig a szultán nem tud érte bosszút állni, sót, ellenkezőleg, két hete teljes felhatalmazást küldött a budai pasának: döntsön a háború, vagy a béke kérdésében aszerint, amit Bethlen Gábor tanácsol neki." Az említett fegyverszünetet Bethlen Gábor 1623. évi hadjárata végén, Hódol in eredménytelen ostromát követően kötötte meg Thurzó Szaniszló nádor közvetítésével a császári seregek fővezérével. A hadjáratban a fejedelem oldalán részt vevő Kemény János önéletírásában így emlékezik a törökök visszavonulására és seregeik szétverésére: "Nagyszombatból az fejedelem az tractára követeket bocsáta, maga udvari hadával és gyalogsággal az varasban szállá, az több hadakat quartirul falukra rendelé. Az török és tatár haddal is az szerént akar vala, mert vala tatár is circitér két-, vagy háromezer, Hacikai pasa vala előttök; bégyűjtvén őket, eléggé intimálá, megvárnák végét az dolognak, mert az ellenség, megértvén elmeneteleket, keményebb lészen az tractában; azok is 1 A nyomtatvány eredeti példánya: Paris, Bibliotheque Nationale. Jelzete: J 24681. Xerox másolata: Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára. Jelzete: Ropl. 550/g. 252