AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok a Szentlélekről nevezett ispotályosrenddel kapcsolatos nyomtatványokról

ba, így De Angelis "Ulys" névalakja feltehetően inkább tévedés, semmint az "Illyés"-t rejti magában. Péter a különböző dokumentumokban meglehetősen egységesen "de Megerechie" formában olvasható, amelyet egyesek "Megyericsey , vagy "Megyericsei", mások "Megyerecsei"

37 alakban közöltek. De Santis ettől erősen eltérő "Megerich" alakot hoz a római feljegyzésben olvasható "Megerechie" helyett. Zágráb-egyházmegyés klerikus esetében származás szempontjából több hasonló csengésű helynév is számításba vehető: Medjurace (Zágráb vm.), Medjuraca (Belovár-Körös vm.) és Medjuric (Pozsega vm.). Nyomtatott űrlapok felhasználásával Magyarországon általában vagy nemzetközi (pl. a törökök elleni hadjárat), vagy külföldi céllal (pl. a római Szent Péter bazilika építése) hirdettek búcsút. A most előkerült csonka oklevél az első, amely már nyomtatott szövege szerint is egyetlen hazai intézmény érdekében készült. Érdemes már emiatt is összegezni, hogy mit is lehet a csanádi, Szent Erzsébetről elnevezett ispotályról tudni, amely tehát 1517-ben került a Szentlélekről nevezett rend kötelékébe. A középkori Csanád városában - a püspöki székesegyházon kívül - még két plébániatemplom is volt: az egyiket a Szentlélekről, a másikat Szent Erzsébetről nevezték. Az előbbiről 1412. augusztus 13-ról maradt fenn adat, az utóbbit - úgy tűnik - 1399. november 19-én Szent Erzsébet napján szentelték^el, mert IX. Bonifác pápa 1400. február 20-án búcsút engedélyezett e templom látogatói és támogatói javára. Az ilyen jellegű búcsú engedélyezése pedig az újonnan épült templomoknál volt szokásban.

41 A csanádi ispotályról azonban a fentebb említett 1517. évi híradásig nincs adat. így nem csodálható, hogy Pásztor Lajos, aki elsőnek tudósított a Szent Erzsébetről elnevezett Csanád megyei házról, annak helyét kérdőjellel "Azra"-ban jelölte meg.

42 A keresztesek ebben a megyében még a tatárjárás előtt megtelepedtek Aracsán, de ezek nem a Szentlélekről nevezett ispotályosok, hanem johanniták voltak. Később, de még a középkorban ez a ház előbb a bencésekhez, majd a ferencesekhez tartozott.

43 Juhász Kálmán, aki röviden ismertette az aracsai kolostor történetét, a Szent Erzsébetről nevezett csanádi ispotály lokalizálásával nem boldogult.

44 A fentiekben idézett adatok alapján pedig immár egyértelmű, hogy ez a ház magá

: ban a püspöki székhelyen, Csanád városában volt: "...in area capitulari Chanadiensis",

45 azaz a csanádi káptalan területén, vagyis közvetlenül a székesegyház közelében. így aligha kétséges, hogy az itteni, Szent Erzsébetről nevezett templomhoz kapcsolódott az ispotály, amelynek javára állították ki azt a búcsúlevelet, amelynek töredéke a fentiekben megtárgyalásra került. Az épületből, akárcsak az egész középkori Csanád városából, a törökdúlást követően lényegében semmi sem maradt. 35 Egyháztörténelmi... i.m. mutató. 36 Juhász Kálmán:^ csanádi székeskáptalan a középkorban. Makó, 1941. 155.p. 677.sz. 37 Borovszky i.m. I. 432. p. iS Alighanem ugyaninnen, sőt, talán ugyanabból a családból is származhatott Megyericsei János,kolozsi főesperes és gyulafehérvári kanonok (1470-1517). E neves humanista feltételezhető születési helyének lisztázására többször is kísérletet tettek, de megnyugtató végeredmény nélkül: Ungarische Revue 1883. 379-383. p., Erdélyi Múzeum 1907. 121-122. p. 39 Szenlkláray JenőM csanád-egyháimegyei plébániák története. I. Temesvár, 1898. 671. p. 40 IX. Bonifác pápa bullái II. Bp. 1889. 170.p. CCXVIII. sz. 41 Borovszky i.m. II. 96-97. p. 42 Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp. 1940. 53. p. 43 Juhász Kálmán: Klöster in der Diözese Tschanad-Temeswar im Mittelaller. Köln-Detroit-Wien 1962. 56. p. 44 Juhász i.m. 57-58. p. 45 Feltehetően az "area" szót olvasta Pásztor "Azra"-nak. 248