AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok a Szentlélekről nevezett ispotályosrenddel kapcsolatos nyomtatványokról

V. A Szentlélekről nevezett ispotályosrend magyarországi kapcsolatairól készült második írás végére érkezve, még két adat említhető ennek hazai vonatkozásainak köréből, de a 14. századból. A rend két olyan tagjáról van szó, aki a római egyháztól a "szent" megjelölésnél alacsonyabb tiszteletet jelentő "boldog" rangot nyert. Az egyik "beatus Antonius Hungarus", vagyis Magyarországi Boldog Antal, aki az 1350. évi jubileumi búcsú során zarándokolt Rómába, majd ott is maradt Itáliában, aho.1 Folignóban hunyt e| 1398-ban az ottani Szentlélek ispotály közelében mint oblatus, vagyis aki - bár szerzetesi fogadalmat nem tett - a rendhez kapcsolta életét.

46 A másik "boldog" maga a rend egyik nagymestere, Venturello da Corneto, aki egyben a magyar király tanácsosa és követe volt Rómában, halála pedig 1420-ban következett be. 46 Schütz Antal: Szemek élete az év minden napjára. II. Bp. 1933. 171. p. - Ünnepét május 13-án tartják. •47 Dizionario degli istiiuti di perfezione. VI. Roma, 1980. 1009. col. 24*;