AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok a Szentlélekről nevezett ispotályosrenddel kapcsolatos nyomtatványokról

zású alapon fehér kettős kereszt, vagyis az ispotályosrend jelvénye látható (3. ábra). Mindez pontosan azonos a fentiekben ismertetett és Várdai Ferenc nevére kitöltött búcsúlevélben található 44 mm átmérőjű fametszettel. Még az óramutató járása szerinti öt óránál a perem külső záróvonalában keletkezett, kb. két mm-es hiány helye és alakja is pontosan azonos. Tehát nyilván ezt a kiadványt is a rend római központja megrendelésére állították elő. A betűk mérete és formája (M9137 73 mm), valamint az egyetlen lombard kezdő (6 mm) azonban eltér az előzőekben megtárgyaltaktól. De nem kellett sokat kutatni ahhoz, hogy megállapítható legyen: ezt az egyleveles űrlapot is a római Silber-féle műhelyben állították elő.

26 A fennmaradt kis rész azonban nem csupán a betűtípusban, de szövegében is - részben jeletős - eltérést mutat a fentebb bemutatott Várdai-féle oklevéltől. A ma rendelkezésre álló sorok valamivel hosszabbak (240 mm) az előzőben tapasztaltnál (232 mm). A szedéstükörnek a papíron elfoglalt helye is központosabb a töredékben, így feltehetően ennél nem volt a bal szélen marginális tartalmi összefoglaló. A mai töredék a teljes búcsút jelentő formulával kezdődik. Ennek ellenére nem lehet arra gondolni, hogy ezt a részt tudatosan választották le a többitől, hiszen a megmaradt első sor szövegének második fele egyre növekvő mértékben és igen súlyosan károsodott a leválasztáskor. Azt kell inkább feltételezni, hogy a valószínűleg ugyancsak álló, ívrét alakú űrlapot többször is összehajtották, és a legalsó vízszintes hajtás mentén váltak le az utolsó sorok, feltehetően még jóval a mai őrzési helyére kerülte előtt.

27 Összevetve a két nyomtatvány szövegét, megállapítható, hogy a töredéken csak a teljes búcsút jelentő feloldozási formula olvasható, amelyet a Várdai-féle, épen maradt búcsúlevélen még további két másik is követ. Mintha arra utalna ez a körülmény, hogy az egészben ismeretes irat valamivel későbbi változat lenne, amely a lelki javak még nagyobb választékát kínálja. Alátámasztani látszik ezt a feltevést a közös fametszet állapota is: a töredéken a külső keretvonal - az említett egyetlen megszakadástól eltekintve - teljes, míg a Várdai-félénél - ezen felül - középen alul még többszöri kisebb hiányosság észlelhető. A feloldozási formula ötödik, utolsó sorában - tehát feltűnően zsúfoltan - kezdődik már az a három rövidebb (180 mm) sornyi szöveg, amely az épen fennmaradtban a formula felett található, és a testvérületbe belépők kötelességet összegezi. Itt érzékelhető a két szöveg közötti jelentős és fontos különbség: amíg a Várdai-féle a Szentlélekről nevezett rend ispotályai számára teendő adományokról általánosságban szól - kifejezetten kizárva az e szervezeten kívülieket - a töredékben ezen a helyen egyetlen, konkrét ispotály, a csanádi alamizsnás ládájáról van szó, amelybe az adomány helyezendő: "...ponere in capsam elemosinarum eiusdem hospitalis Chanadiensis". A másik lehetőség elvben azonos: pénzt küldeni Rómába. Azonban itt két különböző összeg szerepel: a Várdai-fólében legalább egy pápai garast ("...saltern unum grossum papalem"), a töredékben egy arany dukát tizedét ("...decimam partem unius ducatus auri") lehet olvasni.

28 Az ezt követő, befejező szavak súlya is jelentősen eltérő a két nyomtatványban. A Várdainál az említett garas mellett további lehetőséget is ajánl a búcsúlevél: vagy kiki önként annyit ad, amennyit körülményei lehetővé tesznek ("...vei quantum sua quisquis sponte dare voluerit iuxta eius facultates"). Ezzel szemben a töredék nem újabb könnyítést, hanem szankciót helyez kilátásba: aki pedig nem ajánlja fel évente az említett alamizsnát, nem veheti igénybe a felsorolt kegyelmeket ("...non offerentes annuatim elemosinam praedictam, praefatis gratiis uti non possunt"). 26 Tinto i.h. G3 típus, Typ.Rep.II.97

. 7. sorozat (vö. GfT Tab. 1567.), Typ.Rep.V.95. "m" lombardsorozat. 27 Függőleges két hajtással három egyforma részre tagolták az oklevelet. 28 Ez utóbbi összeg mintegy százszorosa az előbbinek. 245