AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok a Szentlélekről nevezett ispotályosrenddel kapcsolatos nyomtatványokról

A fenti összevetések egyértelműen azt igazolják, hogy a csanádi ispotály számára szóló töredék szigorúbb feltételek mellett biztosította a teljes búcsút, mint a Várdai-féle. Felmerül ennek kapcsán a kérdés, hogy vajon mi az oka ennek? Az egyik magyarázat lehet erre az, hogy a Csanádra leszűkített búcsúhirdetés elsősorban ennek a hazai ispotálynak érdekeit szolgálta, így a feltételek megszorítása Rómából nézve indokoltnak tűnhetett. A másik megoldás az lehet, hogy a gyónócédulák inflációja akkoriban szinte évről évre nőtt, aminek következtében akár egy-két esztendő különbség is érzékelhető ebben a hovatovább szinte parttalanná váló "ajánlattételben". Mintha ez utóbbi lehetőségére utalna a két oklevélben látható, azonos fametszet dúcának már a fentiekben említett, további megrongálódása, ami a Várdai-féle iraton érzékelhető. A csonka okmány azonban még jelentős többletet nyújt a nyomtatott részeken felül. A kiadás hiteléül másik, egyedileg készült piros pecsét szolgál, amely ma már erősen rongálódott. Az eredetileg kb. 40 mm átmérőjű pecsétnek kettősvonal közé zárt, latin verzáüsokból való peremfeliratából ma már alig olvasható ki valami.

29 Középen a rend. kettős keresztje felett a Szentlélek, felülről leszálló galamb formájában látható. A kereszt tövében kétoldalt egy-egy alak ül, akik közül a baloldaliból alig maradt meg valami. A jobb oldali figura öltözéke mintha papi jellegre utalna. A pecsét mellett a töredéken még az alábbi szövegű, kiadósabb írásos kiegészítés is található: "Ita est et ego Petrus de Megerechie commendatarius et commissarius praedicti hospitalis Chanadiensis a praefato R.D.Alexandro generali praeceptore et commissario apostolico per obytum dicti condam Tyburcii olim commendatoris ad id specialiter deputatus nomine eiusdem manu propria". A hitelesítés tehát itt ismét a fentebbi, 1501. évi esztergomi oklevél igényességéhez hasonló: egyedi pecsét és záradékolás. Kiderül az is, hogy a nyomtatott űrlap kibocsátója itt is Alessandro Neroni nagymester volt, akinek a neve nyilván a ma hiányzó rész élén állhatott. A csanádi ispotály javadalmasa és biztosa a ma keltezetlenül álló, csonka oklevél kiállítása idején "Petrus de Megeredne" volt, mint az elhunyt Tyburcius utóda. A búcsú hirdetésére az utóbbi kapta egykor a különleges felhatalmazást, és Petrus az ő - e vonatkozásban is - jogutódaként adta ki az okmányt. Tyburcius neve megtalálható a Szentlélekről nevezett ispotályosrend római központjában vezetett anyakönyvben, amelybe bejegyezték a támogatók testverületebe belépők nevét. 1517. június 4-én ezt ide maga "Thyburcius de Hlye canonicus ecclesie Chanadiensis" saját kezűleg írta be.

30 Borovszky Samu megállapította azt is, hogy "Ilyei Tiborc" apját Demeternek hívták, és a későbbi csanádi kanonok 1494-ben a krakkói egyetem hallgatója volt.

31 A rend központi levéltárából fennmaradt Rómában az egykori és időközben elpusztult liber prioratuum-ban és liber expeditionum-ban megörökített iratok 1599-ben készített rövid tartalmi kivonata az egyes ispotályok szerint csoportosítva, amelyekre vonatkoztak. A csanádi házról itt négy feljegyzés is olvasható:

32 "Unió et facultatum concessio, necnon provisio hospitalis Sancti Spiritus titulo Sanctae Elisabetthae in area capitulari Chanadiensi anno 1517 die 19 Maii. Lib.28.fol.146

. Provisio seu administratio hospitalis Sancti Spiritus in area capitulari Chanadiensis in personam domini Petri Megerechie anno 1525 die 15 Octobris. lib.33.fol.7. 29 Jobb oldalon középen talán ATASIS betűcsoport. 30 Liber confratemitaris Sancti Spiritus de Űrbe. Bp. 1889. 137. p. - A belépéskor adott összeget a "szokott" megjelöléssel adta csak meg: "...elemosinam consuetam". 31 Borovszky Samu: Csanád vármegye'története 1715-ig. I. Bp. 1896. 427. p. 32 Roma, Archivio di Stato di Roma. Ospedale di S.Spirito. Vol.101 Repertórium seu compendium libronm prioratuum ordinis Sancti Spiritus in Saxia de Űrbe, utpote eorundem expeditionum. 1599. Fol. 43b. - z adatokat Borsa Ivánnak köszönöm. 246