AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

tudjuk, hogy igencsak megnövekedett az értéke az e korból származó, acélmelszetekkel díszített műveknek, becses gyarapodásnak kell tekinteni e szép, egységes profilú gyűjteményt. A Révay család férfiágon kihalhatott, mert a hagyaték ügyében hosszas pereskedés kezdődött, mint ez a hagyatéki eljárás során az OSZK-t képviselő Havrán Dániel egy jelentéséből kitűnik.

51 Ám a könyvtár azonnal hozzájutott Révay Ferenc könyvtárához, és a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára is a maga örökségéhez, mert ebbe az összes örökös és potenciális örökös beleegyezett. Feltehetően ugyancsak pereskedés során, körülbelül ugyanakkor jutott az OSZK egy másik hagyatékhoz is. Ez is meglehetősen egységes gyűjtemény, amely azonban a gyűjtés körét tekintve sokkal szerencsésebben egészíti ki a nemzeti könyvtár állományát, mint Révay Ferenc útleírásai, expedíciós könyvei. Almásy Pál (1818-1882)

52 az 1848-as szabadságharc, s az azt követő évek politikai életének számottevő személyisége volt, ráadásul az ország egyik leggazdagabb embere. Gyermekkorát egy titokzatos bűnügy árnyékolta be: előbb nagyapja halt meg rejtélyes körülmények között, egy pohár limonádé elfogyasztása után, majd rá néhány hónappal az édesapja. A nagyapa hirtelen halálát - amely egyébként a német színház páholyában következett be, az orvosok még agyvérzésnek tulajdonították, ám az apa halálakor már megállapították a mérgezést. A szálak a család ügyvédjéhez, s annak egy felbérelt emberéhez vezettek, de az indokot nem sikerült kideríteni, "...a mérgezés titkának fátyola mégsem lebbent fel" - hogy a régi sajtót idézzük. A még gyermek Almásyt ennek megfelelően nagy aggodalommal vették körül. Felnőve, benne ennek a félelemnek nem lehet nyomát találni, sőt: mivel az 1849. évi trónfosztási határozatkor a debreceni országgyűlés elnöke volt, a határozatot ő mondta ki. Ezért - távollétében - halálra és vagyonelkobzásra ítélték. Családja elég hamar kieszközölte számára az amnesztiát, s így az 1860-as évek legelején hazatért svájci és franciaországi emigrációjából. A határozati párt egyik vezető személyisége lett, ám ugyanakkor ismét összeesküvést szervezett a magyar függetlenség visszaállítására, amelyet árulás folytán lelepleztek, s őt újra halálra, majd kegyelemből 20 évi várfogságra ítélték. Rövid időt töltött fogságban, mert befolyásos családja - no meg a kiegyezés előszelét hordozó idők - meghozták számára a szabadulást. Többé nem foglalkozott politikával, hanem visszavonultan élt. "A társadalomban a legudvariasabb ember"ként aposztrofálta őt a Vasárnapi Újság halálozási rovatának zsurnalisztája, amellett igen nagy összegeket költött közcélokra. Az Akadémia épületéhez adott nagy adományt, de a magyar képzőművészeti társaság megalakulásához is erőteljesen hozzájárult. Azután valamiféle vállalkozásba kezdett, amely elvitte a hatalmas vagyont. Gyermekeivel is szerencsétlennek érezhette magát, mert fia - míg ő még emigrációban volt *- osztrák katonatiszt lett, leánya is osztrák tiszthez ment férjhez. Végül még azt is meg kellett érnie, hogy fia fiatalon meghalt. Egy ideig vidéken élt, majd a fővárosban, de annyira visszavonultan, hogy sokan tán halottnak is tarthatták. Özvegye, "Almásy Malvin úrnő, Almásy Sándor képviselő nővére" második felesége volt, aki sok évvel élte túl. Az emigrációban is szoros kapcsolatban állt Kossuthtal és Teleki Lászlóval, de Tanárky Gyula naplóját olvasva az az ember benyomása, hogy a róla alkotott vélemény nem volt valami kedvező. Tanárky szerint Kossuth vele kapcsolatban "zug-conspiratio"-t emleget, sőt erről az összeesküvésről úgy véli, hogy Almásy és Beniczky árulása folytán leple51 OSZK Irattár 27/1915 52 Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái, l.köl. Bp. 1939. 439-440.h.; MÉL l.köt. 24.1.; Vasárnapi Újság 1882. 721.1. és 725-726.1. 197