AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

ződött le. Ez a gyanakvás onnan is eredhetett, hogy oly hamar kapott amnesztiát, s azt el is fogadta. Lehet, hogy ez a bizalmatlanság szegte kedvét, s ezért vonult vissza a politikai, sőt társadalmi élettől is. Sajnálatosan kevés adat maradt fenn, vagy pontosabban lelhető fel a könyvtáron belül arról, hogy ez a könyvtár hogy került hozzánk. 1925-ben, amikor a VKM bekérte a Múzeum értékes könyv-, műtárgy- és pénzadományaira vonatkozó iratokat, a könyvtár részéről készített tervezetben

54 33. tételszám alatt szerepel: "Almásy Pál (Pálné volt eredetileg, de a "né" áthúzva) könyvtára az örökösök lemondása folytán a Múzeum tulajdonába megy át. A budapesti VI. ker. járásbíróság végzése." De a végzés nincs mellékelve, holott a többi hasonló irat vagy eredetiben, vagy másolatban itt együtt megtalálható. 1916-ban jelenti a könyvtár nevében Melich, hogy az Almásy könyvtárból 1915. december 31-ig 3391 művet katalogizáltak, s a hátralévő mintegy 600 kötet is elkészül 1916 végére, míg a 14.486 "darabra rúgó iratgyűjtemény" teljesen feldolgozást nyert.

55 További jelentések nem foglalkoznak e gyűjteménnyel, csak az 1915. évi növedéki naplóban találjuk meg az állományba vett művek jegyzékét, a 300. tételszám alatt. Itt a bejegyzések végén ceruzával halványan odavetve szerepel egy végösszeg is: 4221 db. Ez a tetemes mennyiség zömmel történelmi és politikai munkákból tevődik össze, de a kor neves külföldi szépirodalmi szerzőinek műveiből is akad szép számmal. (Bizony üdvös lenne, ha ma is akadna olyan hagyakozó, aki a ma élő, de száz esztendő múlva már klasszikusnak számító irodalmi nagyságok első kiadású műveit hagyná a könyvtárra!) Főleg a francia irodalom van erőteljesen képviselve: Victor Hugo, George Sand, Hector Malot, aztán olyan divatos szerzők, mint Cherbuliez, vagy Sardou, stb. (Itt említjük meg, hogy az Országos Széchényi Könyvtár egyik Diderot és D'Alembert-féle korszakalkotó nagy enciklopédiája is Almásy Pál örökéből való. Jóllehet, nem az első kiadás, mégis nagy értéket képvisel - szellemi becséről nem is szólva!) A könyvtár szempontjából azonban az elsődleges értékeket a hungarikumok képviselik. Különösen örülhettek néhai, anyagiakban akkor nem valami jól ellátott gyarapító elődeink azoknak a külföldi műveknek, amelyek a szabadságharc utáni Magyarország sorsával, illetve Ausztria szerepével foglalkoztak, mint pl. Rogge W.: Österreich von Világos bis zur Gegenwart. Leipzig, 1873.; Echo der Skizzen aus der Geschichte eines Jahres gegeben von einem Mitglied der Beschlusspartei. Hamburg, 1862. (Ez Kecskeméthy Aurél Bécsben 1862-ben megjelent Skizzen aus der Geschichte eines Jahres - Vázlatok egy év történetéből c. művére volt reflexió); [Schweinitz, Johann]: Österreichs Zukunft und sein Heer. Wien Pest - Leipzig, 1866. stb. Persze számos másfajta hungarikumot is találunk az Almásy-hagyaték leltározott anyagában: olyan műveket, amelyeket Almásy életében adtak ki (Loránd Béla: Lache im Leben, lache im Sterben. München, 1865., vagy Segesser, A. Ph.: Die Beziehungen der Schweizer zu Matthias Corvinus. Luzern, 1860. stb.), vagy akár XVII. századiakat is (Der neu-aufgegangene Glücks- und Majestäts-Stern des Königreichs Ungarn. Nürnberg, 1688., Ortelius redivivus, 1665.; Kriegs- und Friedensergebnisse ... Nürnberg, 1686. stb.). Egyébként a családi hagyomány szerint Almásy maga is írt könyveket: a névtelenül megjelent Croquis aus Ungarn-t és Neue Croquis aus Ungarn-t (Lipcse, 1843 és 1844.), amelyeket azonban Szinnyei és mások is egy Hugo Albert néven publikáló újságírónak tulajdonítanak, aki a negyvenes években Pesten tevékenykedett. A családi hagyomány, illetve az azt őrző bejegyzések az Almásy könyvtárából származó példányokban minden53 A Kassuth-emigráció szolgálatában. Tanárky Gyula naplója (1849-1866). Bp. 1961. 181., 333., 340.1. 54 OSZK Irattár 288/1925 "Kiemelt iratok". 55 OSZK Irattár 212/1916. 198