AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

törökországi - meg még sok egyéb közel-keleti - útleírásokból egy szenvedélyes utazó jó­voltából a könyvtár. (Sajnos, csak a XIX. század útleírásaira kell gondolni, meg a XV11I. század legvégéből néhány kötetre, ám ez is igen szép és értékes könyvanyagot jelent.) Révay Ferenc báró (1835-1916) 47 a gyűjtő és mecénás, akitől a könyvtár e szép gyűj­teményt örökölte. Nem sokat tudunk róla: Szinnyeitől azt, hogy arisztokrata, főispán, fő­rendiházi tag, cs. és kir. kamarás volt; "A budapesti társaság" névtelen pletykálójától pe­dig annyit, hogy "...külföldön, főleg Egyiptomban telel többnyire", s hogy "nagyon tudománykedvelő, világot beutazott, gazdag főúr". Ám ez utóbbit könyvtára is elárulja: Egyiptom foglalja el a legnagyobb teret a gyűjteményben: kultúrája, múltja, sőt nyelve ­rengeteg arab nyelvkönyv -, de a "világot beutazott" mivoltról számos egyéb országra vo­natkozó útikönyv tanúskodik. A "tudománykedvelés" bizonyítéka az ókor történetére és irodalmára vonatkozó művek nagy száma Schliemann Mykene (1878), Mos (1881), Trója (1884) és Tyríns (1886) c. munkáitól a nagyszámú klasszikus auktorig (csak XVI. századi kiadás van több, mint húsz). A német, francia, angol, stb. útleírásokon, expedíciós beszá­molókon kívül természetesen a szebbnél szebb magyar úti- és vadászati könyvek (And­rássy Manó útikönyve, meg az ugyanő által szerkesztett Hazai vadászatok, hogy két drága könyvet említsek példaként) szerepelnek gyűjteményében. De olyan ritkaságok is, mint Andreas Christian Zipser "Der Badegast zu Sliatsch"--ä (1827-ből), vagy Karl Timlichtől A magyar és horvát nevezetes öltözetek (Bécs, 1816). Rokonléleknek érezhette Goldziher Ignácot meg Várnbéry Ármint, mert szinte minden könyvüket megvásárolta. Ha a 131/1916 leltári szám alatt a növedéki naplóban található bejegyzéseket olvas­suk, láthatjuk, hogy a kortárs szépirodalom esetleges, és nyilvánvalóan szubjektív alapon történő válogatásán kívül gyűjteménye egyéb részét határozott profillal szedte össze. Mint említettük: klasszikus irodalom, az ókor művészete és kultúrája, utazás, s ehhez kapcsoló­dóan viseletek. Az ezen kívül eső darabokat nem tartotta meg, noha értékükkel nyilván­valóan tisztában volt. 1883-ban például a nemzeti könyvtár "naptárirodalmi hiányát ... 121 darabbal egészíté ki, melyek mind kiváló becsűek". Akkoriban még csak az RMK 1. kötetét jelentette meg Szabó Károly, s így még csak a magyar nyelvű kiadványok szám­bavétele történt meg, azokat tartották különös becsben. Nos, Révay adományában 7 da­rab olyan magyar nyelvű naptár volt, amelyek 1662 és 1696 között jelentek meg, és akkor legalábbis unikumnak számítottak. A hagyatékban már csak 9 RMK volt, de azok között is volt eladdig ismeretlen, amelyet Melis rögtön ismertetett is a Könyvszemle "Magyar Könyvesház" rovatában. 49 Végelszámolásban a Révay és Szinnyei könyvtárról jelentés 5 ® 3490 darab könyvet (sok többkötetes volt egybekötve), 9 RMK-t, 44 db aprónyomtatványt, 32 kötet hírlapot, 8 kéziratot és 24 levelet, 10 db eredeti és 7 db másolatban lévő XVI. század előtti és 104 db XVI. századnál későbbi iratot is feltüntet. Havrán Dániel, aki mint a "...külön díjazás mellett és rendkívüli időben", azaz du. 3-6 óra között tevékenykedő feldolgozók vezetője a jelentést összeállította, még azt is szükségesnek látta hozzátenni, hogy a könyvek mind "...tiszta és kötött állapotban jutottak birtokunkba". Valahogyan óhatatlanul az az érzése támad a kései kollégának, hogy ez a hagyaték csak azért szerepel a kiemelt becsű gyara­podások között, mert segítségével sikerült a külön díjazást a feldolgozáshoz kiharcolni (mást is feldolgoztak ugyanis egy füst alatt), no meg a sok szép és jó állapotú hazai dísz­mű miatt, minden egyebet meglehetősen idegennek, állományba nem illőnek kellett érez­niök. Mai szemmel, amikor a sok, gazdagon illusztrált útleírás címeit olvassuk, s ezekről 47 Sz. XI. köt. 845. h;,A budapesti társaság. Bp. 1886. 414.1. 48 Jelentés a MNM könyvtárának állapotáról 1883-4-ben. = MKsz. 1884. 148.1. 49 Siralmas beszélgetések. H.a. 1703. MKsz. 1917. 98.1. 50 OSZK Irattár 32/1917 196

Next

/
Oldalképek
Tartalom