AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

"...mint a könyvtár állományába nem tartozót, a Nemzeti Múzeum növénytani osztályához" tett át, egy botanikai metszetgyűjtemény. Nicolas Robert, Abraham Bosse és Louis de Chätillon francia művészek készítettek illusztrációkat Denis Dodart Mémoires pour servir á l'histoire des plantes c. munkájához, csakhogy ez a munka igen-igen csonka maradt, s a metszetek sohasem kerültek melléje. A 319 táblához jóval később nyomtattak címlapot és pár lapos magyarázó szöveget. így lett a címe a jelentésben említett Recueil des plantes dessinées et gravées par Vordre du roi Louis XIV. Paris, 1701.) Az OSZK állományába 381 kötet került összesen, azt lehet mondani, hogy egyik drágább és becsesebb darab, mint a másik. Delhaes nevét semmi nem őrzi a kötetekben, csak ha valakinek feltűnnék, a raktárban kutatgatva, hogy az 1902/55 leltári számot feltüntető kötetek milyen szépek, s milyen gazdagok művészi illusztrációkban, akkor jutna vissza a leltári napló révén Delhaes István feledésbe merült, holott emlékezésre olyannyira érdemes nevéhez. Mai szemmel nézve, amikor az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum növénytára már régen nem egyazon intézmény két osztálya, nehezen értjük meg Fejérpatakyt, hogy hogyan is mondhatott le a könyvtár nevében egy olyan könyvművészeti alkotásról, mint az előbb említett botanikai album! Könyvtárigazgatói tevékenységére nem is az ilyen gesztusok a jellemzőek, hanem inkább éppen az ellenkezőjük, ahogy ez a következőkből, a Hajnik-könyvtárról írottakból is kiderül. Dr. Hajnik Imre (1840-1901). A budapesti társaság címmel 1886-ban jelent meg a Pallas kiadó kiadásában egy névtelen munka, amely százszámra mutatja be - legalább egy-két mondat erejéig - azokat, akik Budapesten a társadalmi, vagy kulturális életben szerepet játszottak. Hajnikról ezt olvashatjuk: "Érdemteljes tagja azon Hajnik-családnak, mely már annyi jeles munkaerőt adott... közéletünknek. Nagyszabású műben kezdte meg budapesti egyetemünk ezen daliás ifjú tanára Magyarország alkotmánytörténetét, forrástanulmányi alapokon." (Ezenkívül is számos jelentős jog- és alkotmánytörténeti munkát írt, Egyetemes európai jogtörténet-e európai hírű tudóssá emelte.) Hatalmas könyvtára kifejezetten munkaeszköz lehetett: magyar és külföldi jog-, illetve alkotmánytörténeti monográfiák, forráskiadványok, szakfolyóiratok sorozatai. Ismert gyűjtemény volt, amelyet György Aladár is bevont felmérése körébe.

44 Innen tudjuk, hogy 1862-től számította gyűjtője a könyvtár alapítását, s hogy az már 1885-ben hétezer kötetnél is többet számlált. Hajnik Imre 1901 augusztusában halt meg. Könyvtárát a VKM kívánta megvásárolni, érdekes módon nem az Egyetemi Könyvtár vagy az Akadémiai Könyvtár számára - noha egyetemi tanár és akadémikus volt, - hanem a pozsonyi városi könyvtárnak. A könyvtár katalógusát 1902-ben küldték meg Szalay főigazgatónak azzal, hogy a nemzeti könyvtár nyilatkozzék, mely tételekre óhajt élni elővételi jogával. Szalay a katalógust 1902 decemberében küldte meg Fejérpatakynak, majd nem kapva választ, 1903. március 8-án megsürgette a könyvtár véleményezését. (Az aktákat valahogyan akkor sem siettek elintézni.) Fejérpataky, úgy látszik, erre a sürgetésre kézbe vette vagy a katalógust, vagy annak ügyét: mindenesetre 5 nap múlva már ment is a gondosan megfogalmazott válasz,

45 amelynek lényege: mindent akarunk. "...A Hajnik-könyvtár jegyzékének áttanulmányozása arról győzött meg, hogy ezen rendkívül értékes, ritka tapintattal és szakértelemmel, egy tudományos érdemekben gazdag emberélet folyamán egybegyűjtött jogi, jogtörténeti és történelmi könyvtárnak a maga 42 Graesse, G. J. T.: Trésor des livres rares... Tom. 6. Paris 1900.136.1. 43 Sz. IV. köt. 276-278. h.; MÉL 1. köt. 658.1.; Századok 1903. 677-678.L; A budapesti társaság. Bp. 1886.464-465.1. 44 György A. i.m. 434.1. 45 OSZK Irattár 112/1903. 194