AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

egészében nem valamely vidéki könyvtárban, hol megfelelő használata legalábbis problematikus, hanem a fővárosban, a tudományos élet gócpontjában van méltó helye. Fővárosi könyvtáraink éppen abban az irányban mutatnak nagy hézagokat, mely irány a Hajnikkönyvtárban kitűnően van képviselve ... Ismerve a Széchényi Orsz. Könyvtárnak e tekintetben nagy hiányait, s más részt erőnkhöz és a körülményekhez képest törekedve azon, hogy könyvtárunkat valóban magyar nemzeti könyvtárrá fejlesszük... helyrehozhatatlan mulasztásnak tartanám, ha meg nem ragadnánk minden módot és eszközt az értékes könyvtár megszerzésére." Rögtön ezek után konkrét javaslatok következnek. A könyvtárat az "igen jutányos" tízezer forintos áron a VKM az OSZK-nak vegye meg, tudatosítva az örökösök képviselőiben, hogy ez esetleg három részben kerül kifizetésre. Mivel a könyvtárnak nincs pénze, a költségeket vagy a Múzeum valamely alapjából, vagy a minisztériumtól kicsikart pénzből fedezzék. A duplumokat természetesen más könyvtárak kapnák, s ezért a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége arányosan téríthetne a vételárból. Legvégül pedig leszögezi, hogy mivel nemcsak a pénznek, de a munkaerőnek is szűkében van a könyvtár, no meg hely sincs elég, a Múzeum biztosítson helyet és munkadíjat a Hajnik-féle könyvek feldolgozására. Fejérpataky László tudományos tekintélye a mai napig él szakmai körökben. Nem csoda hát, hogy a könyvtár 1903. évi jelentésében

46 már hírül adja: "...az év szerzeményei közt kétségkívül a legbecsesebb" a Hajnik-könyvtár, melyet végül is a minisztérium vásárolt meg a Széchényi országos könyvtár számára, a tudós igazgató akciójának eredményeképpen. Fol. Hung. 1887/5-6 jelzeteken őrzi a Kézirattár a Hajnik-könyvtár jegyzékeit. (Fol. Hung. 1887/7 alatt még egy későbbi bibliográfiát is ugyanerről.) Az egyik jegyzék még az eredeti tulajdonosé lehetett, az elhelyezésre utaló beszúrások - az ablak előtt, stb. - erről árulkodnak. A másik jegyzék gépelt, bizonyos fokig betűrendes, de több részletben újrakezdődik, s noha nem teljesen azonos, többször sorol fel azonos műveket. A lapok között egy kézzel írott kis cédula: "Semmi becslés. Hogy fognak ezek a művek majd leltároztatr ni?" Mindenesetre ez a gépiratos jegyzék a megtartott művek lajstroma. Sorszámozása is többször újrakezdődik, s bár a darabszámok a művek mellett szerepelnek, összeadás még a lapok alján sincs. Leltárba valóban nem kerültek ezek a könyvek - noha ebben az időben már volt leltár (láthattuk, hogy az azonos évben bekerült Delhaes-féle könyvek az 1902/55 lelt. számot kapták. Fejérpataky nem túlzott, amikor hangsúlyozta a gyűjtemény tudományos értékét, nemcsak jog- és alkotmánytörténettel, de egyetemtörténeti monográfiákkal, matrikulákkal, s főképpen számos forrásmunkával gazdagította a nemzeti könyvtár állományát. (Csak "Monumenta", vagy "Monumenti" címkezdetet tizenhármat lehetett összeszámolni, Pármától Szardíniáig, vagy a prágai Károly Egyetemre vonatkozó forrásoktól a cseh-morvaországiakig.) (Emellett persze rengeteg olyan alapvető magyar munka, amely már duplum lehetett, a Fejér-féle Codex Diplomadcus-tól Waldstein-Kitaibel botanikai díszművéig, a legdrágább magyar vonatkozású művek egyikéig.) Leltár helyett a lajstrom a Kézirattárban az, amely a Hajnik-könyvtár és gyűjtője, a tudós Hajnik Imre emlékét őrzi, meg a könyvekben - és a néhai müncheni címleírások proveniencia-rovatában - egy bélyegző: Hajnik Imre könyvtárából. Ahogyan Hajnik Imre tudományos alapossággal gyűjtött könyvtára a XIX. századi jog- és alkotmánytörténetre vonatkozó művekben tette viszonylag teljessé az OSZK állományát, úgy jutott egy szinte teljesnek mondható gyűjteményhez egyiptomi, palesztinai és 46 MKsz. 1904. 133.1. 195