AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

nyomtatójaként való föltételezését. Azonban a hasonlóság ez esetben sem jelent egyezést. A két tartalmilag egymástól nem független röplap (X8 és X9) betűtípusait összehasonlítva, Walo hat betűtípusából biztos egyezést csak egy, esetleges is csak egy további mutat a másik — Manlius nevét hamisan viselő — röplap öt betűtípusával. — Boris Bálent is foglalkozik a Walo-féle nyomdával és nyomtatvánnyal, különös figyelmet szentelve Manliusnak 1592-ig terjedő monyorókeróki tartózkodása idejéből a pozsonyi városi tanácsnak írott és szolgálatait felajánló levelére, melyről már volt szó.

123 Johan Waloról azonban neki sem sikerült további adatokat megállapítania. Egészen más szempontok miatt, de a Manliusnak tulajdonított művek között kell megemlíteni — a teljesség kedvéért — még egy perikopáskönyvtöredéket (X10). Hovatartozása tulajdonképpen már eldőlt. Kezdettől Manlius vagy a betűkészlete egy részét tovább használó Farkas Imre nyomtatványai közé sorolták és 1598 és 1608 közé keltezték. A közel három ívnyi töredék szövegtípusát Manlius 1586-tól használja. A nyomtatványról azonban áztatott volta ellenére is jól megállapítható, hogy már meglehetősen elhasznált betűkkel készült, összehasonlítva Manlus 1587 és 1604 közötti nyomtatványaival, a töredékben azoknál kopottabb betűket találunk, sőt még a Farkas Imre működése elejéről valóknál is.

124 A szintén kiáztatott 1614-re szóló naptártöredék

125 után viszont jól illik. Tehát gyakorlatilag betűi állapota alapján a címlap nélküli 8°-ü Farkas Imre által 1614-ben nyomtatott perikópáskönyv előtt nem sokkal készülhetett ez a könyvfedélből előkerült 12°-ü töredék. Sajnos ma már megállapíthatatlan az őrzőkötete. A töredéket próbanyomatnak már csak terjedelme miatt sem lehet tartani. Talán először a keresletnél kisebb példányszámban készült s ezért követte hamarosan egy méretben közelálló újabb kiadás. Szólnunk kell még a következőkről. Manlius többféle névváltozatát nyomtatványain a szakirodalom mint egyéni sajátosságot regisztrálta. Az esetleg nem is könnyen azonosítható helynévformák nyomtatványain szükségképpen többet foglalkoztatták a kutatókat. Azon sem lehet csodálkozni, hogy nyomtatványain csak a földrajzi helyek gyors váltakozását regisztráló Ahn nyomán bekerült a vonatkozó irodalomba Manliusszal kapcsolatban is — kissé sajnálkozó mellékízzel — a „vándornyomdász" fogalma. Ez szinte adódott is a megfogalmazás idejének viszonyaiból: asummások, kubikusok, vándoraratók keserves korszaka ez. A kifejezés pejoratív felhangjával szemben az egyes szakírók ismételten megpróbálják magyarázni, szépíteni a tényeket. A Manlius élete keretéül szolgáló és jelen dolgozatban is — ha csak vázlatosan is, de — egész életpályáját átfogóan fölvázolt történelmi-társadalmi háttér talán önmagában érzékelteti már, hogy itt óvakodni kell a 19. század végi 20. századi vándormunkásokkal való párhuzamba állítástól. Ljubljanai működése idején egy ügy és nemzet nyomdásza; amikor itteni munkáját lehetetlenné teszik a történelmi folyamatok jelenségei, akkor — úgy tűnik — józan megfontolások alapján igyekszik a felvállalt 123. Bálent: i. m. 213—214. p. 124. RMNy 972., 998. 126. RMNy 1066. 21* 323