AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)
jedésű birtokai voltak, Manlius keresztúri patrónusának, Batthyány Boldizsárnak sógora, Battnyányné Zrínyi Dorottya ós Zrínyi György ugyanis édestestvérek (a szigetvári hős gyermekei). — Ha mindehhez figyelembe vesszük, hogy ebben az időben Várasd Károlyváros (Karlovac) mellett a horvát reformáció legfontosabb központja, 78 bízvást föltételezhetjük a reformációt támogató főurak együttműködését egymással és a város vezetőivel a nyomda ügyében, akármelyikük közvetítette is a meghívást Manliusnak. A fentiek nemcsak Manlius varasdi „kitérője" szempontjából érdekesek. Nemcsak azért érdemelnek figyelmet, mert Manlius Magyarországra visszatérve továbbra is Zrínyi György alá tartozó területen Monyorókeréken nyomtat még évekig. Várasd még a nyomdakészlet szempontjából is lényeges állomás. Ugyanis Varasdon kerül Manlius meglehetősen elhasznált kisebbik antikva szövegtípusa (4A) helyére egy ugyanakkora húsz-sorméretet felmutató, de tizedmilliméterekkel kisebb betűjű új antikvatípus (5A). Föltehetően varasdi beszerzésű egy új fraktúr (14F) típus is, amely húsz-sor-méretében pontosan illik Manlius kezdettől használt 3A nagyobbik antikva szövegtípusához. Ezzel az új fraktúrral ugyan csak Manlius következő állomáshelyén, Monyorókeréken találkozunk, de varasdi időszakából nem is ismeretes nemet nyelvű nyomtatvány. Ezek mellé a megállapítások mellé kívánkozik a varasdi Pergossich-mű (37) Manliusnál szokatlan, furcsa nyelvtani szerkezetű impresszuma: „Opera et impensis Joannis Per/gossich Typis renouatae. /Varasdini Ioannes/Manlius excudebat, Anno/ 1587." Értelmezése problematikus, többféle jelentést is olvashatunk ki belőle aszerint, hogy hol tételezünk föl benne sajtóhibát. A renovatio vonatkozhatik a kiadás utánnyomás-jellegére, de esetleg utalhat a nyomdakészlet felújítására is. Utóbbi esetben viszont felmerül az a kérdés, hogy a már szintén az új (5A) antikvával szedett Vramec-posztilla impresszumában miért nem találunk erre utalást. Ha csak nem akarjuk azt föltételezni, hogy Pergossich nemcsak saját műve kiadását finanszírozta, hanem a nyomda felújításának terheit is viselte. — Mindez természetesen csak kísérlet a hibás latin impreszszum megértelmezésére. A varasdi nyomtatványok közül egy másik, éspedig Vramec posztillája is vet föl kérdéseket. Ennek második kötetében találjuk Máté és Lukács evangélista képet (III. 25, 26). Mindkettővel csak Manliusnak ebben a nyomtatványában találkozunk. Velük azonos méretű és stílusú János evangélista képet találunk a Hoffhalter Rudolf által 1574-ben Alsólendván kiadott Kultsár-posztillában 79 , ahol is a Jelenések könyvéből ismert „napba öltözött asszonyra" föltekintő János evangélista-ábrázolás utalást tartalmaz arra, hogy őt tartja az egyházi hagyomány a, Jelenések könyve (Apokalypsis) szerzőjének is. A három, föltehetően azonos sorozatba tartozó képből semmiképp nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Csakhogy már Soltészné megállapította, hogy két Váradon 1565-ben, ill. Alsólendván 1573-ban a Kultsár-posztillában szereplő illusztráció Manliusnál is előke78. Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Bp., 1977. 318. p. 79. RMNY 334 és Soltészné: i. m. 88. p. és XXXIX. 2. 312
