AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)
rül. 80 A Jézus megkeresztelését ábrázoló (III. 13) 1582-ben szerepel Manliusnál, míg a megkísértést ábrázoló (III. 14) csak 1588-ban, tehát varasdi útja után tűnik föl. Soltésznó bécsi eredetűeknek tartja az illusztrációkat. Hoff halter Rudolf Drávavásárhelyen használt nyomdakészletének Manlius varasdi nyomtatványaival való hasonlóságára ismételten fölfigyeltek a szerzők. 81 A bécsi forrásokra pedig, ha hitetlenkedve is, Sennowitz hívja föl a figyelmet, Manlius ljubljanai működéséről szólva. „Hogy honnan merítette mégis Faragó, nyomdász szakíró azon, a »Grafikai Szemle' 1897. foly. 90-ik lapján közölt adatát, hogy ti. ,Hofhalter Rafael bécsi nyomdász és betűöntő 1552 óta (talán 1562 óta!) szállít titokban betűanyagot a laibachi protestánsoknak?', ezt csak Faragó szaktársunk mondhatja meg." 82 Sennowitz a továbbiakban az Ungnad-féle nyomdáról ír. Faragó nyomdász szakíró ugyan sem az 1552-ik, sem az 1562-ik évszámot nem említi az idézett helyen, de Anton Mayerre hivatkozva írja Hoff halter Rafaelről: „... mikor kitudódik, hogy titokban ellátja a krajnai protestánsokat betűanyaggal és hogy a magyarhoni reformátorokkal, nevezetesen Debreczennel is összeköttetésben áll, kénytelen 1563-ban otthagyni Bécset s Debreczenbe menekülni..." — Faragó egyéb forrásait ismerni valóban érdekes lenne, mert a Faragó által említett Mayer-mű — amelyre lapszám megjelölése nélkül hivatkozik — a vonatkozó helyen csak arról tud, hogy Hoffhalter a protestánsokkal egyetértve leveleket közvetít, megnevezve pedig nincs sem Krajna, sem Debrecen. Föl kell tételeznünk, hogy Mayer latin forrásokra visszamenő publikációjában figyelmen kívül hagyja a „litterae" szó kettős jelentését. Az ugyanis többesben jelent betűket is, de levelet, illetve leveleket is. Továbbá föl kell tételeznünk, hogy Faragó Mayer említett művén túl más forrásokkal is rendelkezett, hiszen már az évszámot sem vehette Mayertól. Faragó egyéb forrásai már csak azért is érdekesek lennének, mert nemcsak a Hoffhalter-képanyag egy részét látjuk viszont Manliusnál, hanem a betűkészletek is sajátos egyezéseket mutatnak. 83 A Hoffhalter nyomda ószövetségi jeleneteket ábrázoló fametszetes iniciálésorozatát 1558 és 1573 között használja, tehát bécsi korszakától Drávavásárhelyig bezárólag. Ugyanezen sorozat (a) egyes darabjai pedig már Manlius ljubljanai munkáiban regisztrálhatók, további magyarországi Várasd előtti és utáni nyomtatványaiból pedig együttesen összeáll Hoffhalterék csaknem teljes sorozata. Nekik ugyanis van E, M és Q iniciáléjuk is. Még figyelemreméltóbbak az egybeesések a betűkészletekben, nevezetesen a Manlius-féle 1A, 3A, 7K, 8K és 15F típusoknál. Van olyan köztük, amelyet Bánfi Szilvia a Hoffhalterék egész magyar időszakában regisztrált (Debrecen—Várad—Gyulafehérvár—Alsólendva—Dráva vásárhely—Debrecen), éspedig az 1A, 3A és 7K. Közülük bécsi előzménye nincs 3A-nak. A 7K Hoffhalter-féle változatában kapitälchenek is találhatók. Manlius 8K-\éá, összevetve a Hoffhalter-féle megfelelővel a B, D, R betűk térnek el. 80. Soltészné: i. m. 114-115. p. és XXXIX. 11., 12. 81. Sennowitz: i. m. 59 — 60. p. és Fitz: i. m. 263. p. 82. Sennowitz: i. m. 18 — 19. p. 83. Bánfi Szilvia volt szíves Hoffhalter nyomdakészlet-összeállítását rendelkezésemre bocsátani, amiért ezúton is köszönetet mondok. 313
