AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605) ZSIGMONDY ÁRPÁDNÉ A 16. sz. végén és a 17. sz. elején működő magyarországi nyomdászok egyik figyelemreméltó képviselője Joannes Manlius, aki előbb Krajna tartomány fővárosában, Ljubljanában (németül Laibach, latinosan Labacum, ma Jugoszlávia), majd az akkori Magyarország nyugat-dunántúli részén (ma nagyrészt az ausztriai Burgenland) működött. Közben rövid ideig Varasdon (ma Varazdin, Jugoszlávia), Magyarország akkori társországának, Horvát-Szlavonországnak területén dolgozott, onnét azonban visszatért Nyugat-Magyarországra, ahol még mintegy két évtizedig nyomtatott. — Az első mű, amely őt nevezi meg nyomdászaként, Lljubljanában 1575-ben került ki sajtója alól, az utolsó pedig (Sopron) Keresztúrott 1605ben. Az általa használt nyomdakészlet összeállítása kapcsán érdemes összegezni rá vonatkozó eddigi lényegesebb ismereteinket és a munka során feltárult adalékokat, hiszen érdeklődésünkre joggal számot tartó, a további művelődéstörténetet meghatározó korszakban tevékenykedett. A 16. sz közismert történelmi eseményei, az állandó török veszedelemtől a parasztháborúkig, továbbá a társadalom átalakulásának egész Európára kiható folyamata és eszmeáramlatai a Habsburgok birodalmának ezen a részén sajátos módon tükröződtek mind a szlovén, mind a magyar reformáció és nemzeti művelődés jelenségeiben, és egyúttal meghatározták Manlius tevékenységét is. — A Krajna fővárosában, Ljubljanában folytatott munkásságára nemcsak mint működése kezdetére illik kitekintenünk, de a teljes nyomdakészlet összeállításához is elengedhetetlen volt. A hazai kisszámú és részben töredékesen ránkmaradt fraktúr szedésű művek teljesebb betűtípusai és a lehető legteljesebb illusztrációkészlet összeállításához föl kellett dolgozni a ljubljanai korszakából ránk maradt 18 művet is. Nem érdektelen eközben a Krajna és Magyarország közötti társadalmi, közjogi, vallási kapcsolatok és különbségek jelzése sem, hiszen ezek végigkísérik Manlius életpályáját. Nyomtatványainak tartalma, azok ajánlásai és nem utolsó sorban megjelenésük helyei is erről vallanak. A fentiekből adódik, hogy krajnai és horvát-szlavonországi működésével viszonylag részletesebben foglalkozik a dolgozat, viszont a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) a korszakot érintő első két kötetében rendelkezésre álló adatok és irodalom megismétlését nem tekinti feladatának. Ettől az irányelvtől csak az összefüggések felvázolása érdekében tér el egyes helyeken. 297