AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

A RMNy megjelenése óta előkerült műveknél természetesen közöl minden ismert adatot. Manlius személyére vonatkozó adatok alig vannak birtokunkban, forrásaink — ha vannak is — igen szűkszavúak. Származásáról, családjáról csak föltételezésekkel rendelkezünk. Ezeket a Manlius munkásságával behatóan foglalkozó Friedrich Ahn ismerteti.

1 Manliust krajnai vagy isztriai születésűnek tartják, Ivan Kukuljevié a Tengermellékről származónak mondja családját, mivel 1472-ből ismert egy bizonyos, Fiúméban kancellárként működő Bartholomaeus Manlius. Ugyancsak Ahn említi még, hogy württembergi születésűnek is vélték, aki Krajnába csak bevándorolt. Kari Falkenstein egy Velencében 1494-ben dolgozó Sebastian Manlius (helyesen Manilio) nyomdászról is tud.

2 A ljubljanai állami levéltárban viszont az 1582—1595 évekből találhatók adatok Flaminius Manliusról, aki szintén fiumei kancellár.

3 Itt azonban utalni kell arra, hogy a fenti Manliusok nem föltétlenül egyazon család leszármazottai. A Manlius név antik időkre visszamenő latin családnév,

4 amely jól hangzott a humanizmus korában. Manlius személyére vonatkozó új hipotézist állított fel Boris Bálent.

5 Szinte a nyomdász Manlius esetleg azonos lehetett egy bizonyos Melanchthon-tanítvánnyal, Johannes Manhussal, aki Vittenbergában tanult, majd 1563-ban magiszteri fokozatot is ért el.

6 Többek között Melanchthon leveleit is közreadta 1565-ben. Bálent megpróbálja ezeket az évszámokat összekapcsolni a nyomdász Manlius működésének adataival a következőképpen: Manlius halála évének utolsó ismert nyomtatványa megjelenési évét, 1605öt tekinti, és feltételezi, hogy mintegy 65 évet élhetett. Ebből adódóan 1540 körül születhetett, és irodalmi tevékenységét 23—25 évesen kezdhette meg (Vittenbergában), nyomdászati munkáját pedig 1575-ben (Ljubljanában) mintegy 35 évesen. Bálent szerint ezek a számok, ha nem is bizonyíthatóak, nem nélkülöznek minden realitást. Közli azonban Kari Semmelweis véleményét is, aki szerint itt inkább apáról és fiáról lehet szó.

7 A Bálent által felsorakoztatott adatok ugyan nem zárják ki egymást, de a Melanchthon-tanítvány és a nyomdász Manlius azonosságát nem lehet megnyug1. Ahn, Friedrich: Johann Manneis deutsche Druckwerke (1575 bis 1593). Laibach, 1906. 3. p. (klny.

: Mitteilungen des Musealvereines für Krain). — A továbbiakban: Ahn

: Deutsche

... 2. Falkenstein, Karl: Geschichte der Buchdruckerkunst. Leipzig, 1840. 218. p. és 389. p. 3. Arhiv SR Slovenije, Ljubljana, Stanovski Arhiv, fasc. 289: 1582/1411., 1415. fasc. 289a: 1583/477. fasc. 290a: 1590/117. fasc. 291: 1595/399-400. fasc. 309: 1683/720. Zsigmondy Árpád közlése. 4. Marcus Manlius konzul i. e. 392. 5. Bálent, Boris: Problémy okolo knihtlaöiara Jana Manlia. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. (Szerk.: Keserű Bálint [Kiad. a Szegedi Egyetem] Magyar Irodalomtörténeti Tanszék 4.) Szenei Molnár Albert és a magyar későreneszánsz. Szeged, 1978. 207 — 211. p. 6. Rotermund, Heinrich Wilhelm: Fortsetzung und Ergänzung zu G. G. Jöchers allgemeinen Gelehrten-Lexikon. Bd. IV. Bremen 1813. — Hildesheim, 1961. 565 — 567. col. 7. Bálent: i. m. 210. p. 298