AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)

tehetségű Banffy Miklós ellentétes politikai koncepciója és személyes szembenállása motivált. A húszas évek közepén Erdélybe visszatért Bánffy, volt magyar külügyminiszter román állampolgárságának feltétele (1926-ban) köztudottan a politikától való tízéves tartózkodás volt; ez az évtized Bánffy számára az intenzív közművelődési, irodalomszervezési munka időszakát jelentette — elég csupán helikoni tevékenységére utalni —, s ekkor teljesedett ki jelentős szépírói munkássága is. Természetszerűen ez a kulturáUs tevékenység előkészületi ideje volt majdani politikai működésének is, ebben pedig jelentős szerepet játszott az Ellenzék fölötti döntő befolyása, amellyel — más tényezőkkel együtt — számottevően ellensúlyozta az OMP lapjaként megjelenő Keleti Űjság működését. így válik érthetővé, hogy amikor például 1931ben heves harcok folytak az ifjúság köreiben a diákbál jövedelmének elosztása körül (az OMP és az Ellenzék Diákmenza segélyezettjei között), ez a küzdelem valójában csupán jelentéktelen epizódja volt a két arisztokrata és csoportjaik harcának. Mivel pedig szembenállásuk 1944 őszéig tartott, a diáksegélyezés egységesítésének ügye eleve kudarcra volt ítélve.

43 Az egyházak, mint az első időkben egyedüli nemzeti jellegű szervezetek — kevésbé reklámozott, de hathatósabb segítséget nyújtottak az említett diákotthonok létrehozásával és fenntartásával. Ezek az otthonok már a húszas évek elején is a diákság kis szellemi-szervezkedési gócai voltak, működésük összekapcsolódott, s fontos szerepet játszottak a különböző felekezetekhez tartozó ifjúság közös nemzeti-társadalmi kérdésekben való egyetértésének kialakulásában. Ezt a folyamatot azonban mégis sokszor megzavarták a felekezetieskedés ellentétei, s olyan egyházi vezető is akadt, aki egyháza diákotthonának szociális lehetőségeit felhasználva néhány fiatalt sikerrel késztetett vallásának megváltoztatására.

44 Történtek azonban olyan magánkezdeményezésű visszaélések is, amelyek mögött a közéleti szereplósvágy dolgozott, s amelyek a gazdasági krízis mélypontján kifejezetten nyomorgó főiskolások helyzetéből akartak egyéni hasznos húzni; ilyen eset volt az altruista szerepben tetszelgő Botár István törekvése is, aki később a jobboldali Friss Hírele csoportjában is feltűnt. A szociális ellátottság körébe tartozó intézményesített alkalom volt a magyar diákbál is, amelyet általában január közepén rendeztek meg. Az előkészítés során intenzív szervezőmunka folyt, aminek célja a tényleges rendezés mellett elsősorban a minél tetemesebb bevétel biztosítása volt: ennek érdekében védnöknek kérték fel a magyar közélet minden jelentősebb személyiségét, akiknek neve mellett a báb* meghívón (a rendezőség által ismert) összes magyar egyetemistát és főiskolai hallgatót is feltüntették — rendezőként—, közülük az ifjúsági mozgalmak ismertebb alakjait főrendezőkónt (a Debreczeni László címlapgrafikájával díszített, kisebb kötet43. Az OMP-hez hasonlóan Bánffy Miklósnak is szüksége volt arra, hogy mögötte felsorakozott fiatal értelmiségiekre hivatkozhasson; a kortársak emlékezése szerint ez az érdek is vezette, amikor a Vásárhelyi Találkozó megtartásához szükséges engedélyt megszerezte a kormánytól. 44. Az Erdélyi Fiatalok egyik szerkesztőségi cikke Lélekhalászás cím alatt ítélte el a jelenséget. = EF 1931. 8-10. sz. 150. 581