AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)

nyi meghívók a magyar hallgatóság létszámára nézve forrásértékűek). Ezeknek a valóságos társadalmi seregszemle számba menő eseményeknek hangulatos szenzációját jelentették a bál időtartama alatt írt és kinyomtatott báli újságok, amelyekben a könnyed és élcelődő rögtönzések mellettt tartalmas írások is olvashatók voltak. Az első valóban számottevő diákbál napja az Erdélyi Fiatalok születési dátuma is: az 1930. január 18-i estélynek több mint 1600 védnöke és 567 rendezője, az 1931. január 17-i bálnak pedig 1900 védnöke és 770 főiskolás rendezője volt. Az évek során volt olyan bál is, amikor a tiszta jövedelem a 200 000 lejt is meghaladta; ezek az összegek — főként Jancsó Béla javaslata alapján — fele-fele arányban oszlottak meg az OMP Diáksegélyzője és az Ellenzék Diákmenza között. A diákszociális intézmények között kell említeni még a Református Teológián 1928-ban megszervezett önsegélyző pénztárat, amely tagjainak hozzájárulásából két év alatt 200 000 lejnyi kölcsönt és támogatást nyújtott. Súlyos tehertételt jelentett a rendkívül magas egyetemi tan- és vizsgadíjak előteremtése is; a jogi karnak egyébként a többi fakultásra is érvényes adatai szerint az 1928—29-es tanévben az első évfolyamra beiratkozóknak 2975 lejt, majd II. éven 2900 lejt, III. éven 3100 lejt, a IV. éven pedig 3800 lejt kellett befizetni, vagyis az 1928-ban beiratkozó és 1932 tavaszánnyarán végző hallgatónak csupán a tandíja 12 775 lej volt; ez — minden esetben sikeres vizsgát véve alapul! — a vizsgák és a szigorlatok, a doktori értekezés és avatás stb. különdíjaival együtt — a diplomáig 26 000 lejre nőtt, s mindez akkor, amikor a diákság havi létminimuma 2500 lej körül volt, amivel a hallgatóság 14,3%-a rendelkezett, s egy pár cipő 800—1000 lejbe került. Nem kis gondot jelentett a tankönyvek beszerzése sem; a legolcsóbbak ára is magasabb volt 100 lejnél, a jól „preparált" jogi tankönyvek pedig az újaknál is értékesebbek voltak. Ha a fenti kiadásokat az OMP és az Ellenzék diáksegélyzőjének juttatásaival összevetjük, szembetűnővé válik a segélyek igen alacsony „hatásfoka". A szülői támogatás aránya pedig — holott főként a szabadfoglalkozású értelmiség és a biztosabb egzisztenciájú iparosság gyermekeinél ez volt az egyetemi évek anyagi alapja — ugyancsak kedvezőtlen volt az ifjúság többségénél; 44,4% minden szülői támogatás nélkül tanult. Állami alkalmazásban igen kevés magyar állt, a vagyonelkobzás-jellegű 1921-es földtörvénynek pedig kifejezetten a magyar kisebbség ellen irányuló rendelkezései nyomán nemcsak az egyházi, alapítványi, iskolai és közbirtokok számolódtak fel vagy mentek tönkre, hanem nagyrészt a paraszti birtokok is, amelyek a magyar bankok uzsorakamatainak terheit is viselték.

45 A munkásság jövedelme — akinek volt munkája s nem bocsátották el például a román nyelvtudás hiánya miatt — a létminimum határán és az alatt volt, erre nézve elég csupán a Falvak Népe számait idézni. Még a magyar tisztviselők nagyrésze sem gondolhatott gyermekeinek taníttatására; a felekezeti iskolák kezdő tanári fizetése 4000 45. A földbirtokreform történetét, intézkedéseit és hatását a román telepítési mozgalmakkal együtt alapvető művében Venczel József dolgozta fel (Az erdélyi román földbirtokreform. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet RT., Kolozsvár, 1942. Különlenyomat az Erdélyi Tudományos Intézet 1940 — 41. évi Évkönyvéből, 159 lap.) 582