AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)

való küzdelem egységesen találta maga mögött az egész ifjúságot, ez a küzdelem akarja intézményesíteni a legfontosabb anyagi problémát: a diáksegélyezést, a Magyar Párt és az Ellenzék-Menza úttörő és áldozatos munkájának alátámasztására."

40 Mivel egyik cél sem valósult meg soha, tízéves fennállása idején az Erdélyi fiatalok folyóirata és mozgalma jelentette az anyagiszellemi közös érdekvédelem képviseleti centrumát, s mint „. .. az egész ifjúsági probléma tükre és fókusza" — szervezte a Székely Társasággal egy frontba a Jancsó Béla által jelzett képviseleti és szociális küzdelmeket egyaránt. A korszak általános szervezeti széttagoltsága, mint jelenség részben az 1918 előtt is meglevő egyesületek egymást jól kiegészítő tevékenységéből, részben pedig az új kényszerhelyzetben szükségmegoldásként létrejött szervek összehangolatlanságából, az átfedésekből és differenciálatlanságból, valamint politikai okokból és csoportellentétekből is származott. A képviseleti küzdelem — a nemzeti alapon szervezendő egységes magyar diákegyesületért folytatott többéves harc — kudarcát politikai kényszertényezők okozták, a szociális munka egységesítésének eredménytelenségét pedig a magyarság politikai vezetésének csoportellentétei. Az egyetemi egyesület megteremtésével — számtalan diákegyesülés, tervezés és éles viták tárgyával kapcsolatban az Erdélyi Fiatalok számos esetben maga is állást foglalt,

41 a diáksegélyezés kérdését pedig csupán első évfolyamában írások sorával tartotta napirenden.

42 Az egyetemi diákegyesület létrehozásának gondolata elsősorban éppen a diáksegélyezés egységesítése érdekében — vagy, amint Jancsó Béla fogalmazta, az OMP és az Ellenzék-menza áldozatos munkájának alátámasztására merült fel. A segélyezéssel kapcsolatban itt ismét egy olyan körülményt kell említenünk, amely az egyetemi közéletet átható jobboldali politizálás mellett — más okokkal együtt — ugyancsak hozzájárult az Erdélyi Fiatalok politikamentességének kialakulásához. A magyarság politikai képviseletének „irányadó körei" számára — a tizenöt korosztály hiánya folytán — különösen lényeges kérdésként merült fel az utánpótlás gondja, ezért — főként a harmincas évek elejétől — egyre inkább törekedtek az állam nyelvét már jól beszélő, jobban tájékozódó, hatékonyabban cselekvő ifjúság megnyerésére. Mivel pedig az egyetemi és főiskolás ifjúság nagy többsége rendkívül súlyos anyagi gondokkal küzdött, a nyomorgó főiskolások megsegítéséből nem egy esetben jól kamatoztatható politikai tőke képződött; ez a törekvés húzódott meg az OMP diáksegélyezési munkája, illetőleg a párt és az Ellenzék ilyen irányban is ellentétes tevékenysége mögött, amit végső soron a konzervatív beállítottságú, merevebb egyéniségű Bethlen György és a sok tekintetben radikálisabb, sokoldalú 40. Jancsó i. m. = Erdélyi Helikon. 41. Mikó Imre: Egyetemi egyesület felé. = EF 1930. 4. sz. 49 — 50.; Mikó Imre: A K. M. E. H. É.-től a Bolyai Körig. = EF 1931. 1. sz. 9.; Mikó Imre: A főiskolai törvény és a magyar diákegyesület. = EF 1932. 6. sz. 107.; A kolozsvári magyar egyetemi hallgatók emlékirata. = EF 1931. 1. sz. 4. 42. Papp Ferenc: A diáksegélyezésről. = EF 1930. 5. sz. 73.; Vargha Lajos: A diáksegélyezésről. = EF no. 111.; Zsombory László: Diáksegély-akciók, uo. 127.; Vargha Lajos: Hogy állíthatunk fel egy diákotthont? Uo. 128.; László József: Magyar Diákotthonért!, uo. 150.; Orbán Endre: Diákszövetkezetet!, uo. 151. 580