AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)
kedések rombolásához vezető, az egyetemről induló tettlegesség hivatalos elnézéssel párosult, mert a rendőrség a beavatkozás helyett vigyázállásban tisztelgett a királyi himnuszt éneklő cuzisták láttán. E tüntetések többéves kínos procedúrák forrásaivá is váltak, mert a rendőrség, tevékenységét igazolandó, többször is magyar hallgatókat fogott le; az 1928/29-es tanévben például így tartóztatták le az akkor elsőéves Csákány Béla joghallgatót, aki ellen a bűnvádi eljárás negyedéves koráig tartott. 38 Ez a zűrzavar és a tényleges egyetemi munkát — kutatást, oktatást, tanulást — háttérbe szorító virulens soviniszta tendenciák nemcsak aggodalmat keltettek, de némiképpen meg is alapozták a magyar közvéleménynek a kolozsvári egyetemmel kapcsolatos lesújtó ítélet. Ezt a véleményt azonban mégsem tartjuk egészében érvényesnek, mert az oktatás nagy általánosságban véve a húszas évek második felében megfelelő színvonalú volt, a nyugati nyelvek — elsősorban a francia — tanítására külföldi oktatókat szerződtettek, s az egyetem valamennyi karán, kiváltképpen az orvosin, kevés kivételtől eltekintve jórészt igényes tanári kar működött. * A magyar hallgatóság szociális ellátásában — a kisebbségi társadalom tízéves szervezetlensége folytán — az elsődleges szerepet az egyházak vállalták. A katolikus egyház már a húszas évek elejétől kezdve fenntartotta a nevezetes Báthori-Apor szemináriumot, amely az akkori diáknyelvben honos Szentjóska néven egyik jólismert színhelye a két háború közti korszakot idéző visszaemlékezések legtöbbjének. A Kereskedelmi Akadémia hallgatójakónt itt lakott Tamási Áron és Kacsó Sándor tanárjelölt, majd az Erdélyi Római Katholikus Népszövetség Ifjúsági Szakosztályának későbbi szociális főtitkára, Demeter János is, az Erdélyi Fiatalok egyik főmunkatársa. A Bíró Vencel történész igazgatása alatt működő diákotthonban az 1929/30-as egyetemi évben 125 hallgató lakott, 39 1932/33-ban pedig havi ezer lejért 120 hallgató kapott szállást és ellátást; a megnövekedett létszámra mutat, hogy az egyház kénytelen volt a Petőfi utcában külön helyiséget is bérelni a diákotthon céljaira — ez volt az ún. Kicsi jóska. A Református Kollégiumban kezdetben csupán az internátus gimnazistáinak felügyeletét vállaló hallgatók kaptak elhelyezést, 1927-ben pedig a Kollégium régi, Farkas utcai épületében külön főiskolás internátus is létesült. Ekkoriban itt a teljes ellátás díja havi kétezer lej körül volt, ami a gazdasági válság idején csökkent, a szegénysorsú hallgatók egy része pedig kedvezményekben részesült. Az Unitárius Kollégium internátusában 60—70 főiskolás lakott, itt azonban másvallású hallgatók is helyet kaphattak, mert a kedvezőtlen lakásviszonyok miatt kellő számú unitárius jelentkező nem akadt. Az 1929/30-as tanévben 41, 1932 őszén pedig ugyancsak 40 hallgató lakott itt. Az 1929/30-as tanévben Kolozsváron az evangélikus egyház is felállította a Theológus Luther Otthont, ahol 8 papnövendék lakott. A Tanítók Házában, a régi Magyar Opera mögött 38. Kortárs visszaemlékezés szerint. 39. A statisztikai adatok az eddig idézett forrásokból és az Erdélyi Fiatalok tájékoztatóiból valók. 578
