AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)

1. 1930—1932/33. Ez a periódus a lap mozgalmi korszaka, a felívelés és az ifjúság eredményes nemzedéki öntudatosításának időszaka, amelyet az 1932-es őszi főiskolás konferenciát követően szervezetileg az 1933 márciusában tartott alapítói értekezlet zárt le két alapítótag kizárásával és többek kilépésével, s amely a folyóirat évfolyamainak tanúsága szerint folyamataiban lelassulónak 1933 második felétől tekinthető. 2. 1933—1941 közepe. Ez a szakasz az ellentétek kiéleződésének, a szellemi utódlásgondoknak a periódusa azokkal az állandósuló közéleti küzdelmekkel együtt, amelyekben az Erdélyi Fiatalokat anyagi-szellemi függetlenségük és politikamentességük védelme folyamatos védekezésre kényszerítette. Ebben az időben indult meg a Hitel új generációs lapja két menetben s jött létre a Vásárhelyi Találkozó, amely megszerveződése folyamán mindvégig és befejezését követően még sokáig az álláspontok éles konfrontációjának idejét hozta; bár az Erdélyi Fiatalok történetében nem jelentett az 1933-as belső vitához és meghasonláshoz fogható fordulópontot, döntő nyomot hagyott a mozgalom működésében. Jelentősége a lap életében főként az elszigetelődés fokozódásában mérhető. III. (1940—1944) A második bécsi döntéssel záruló utolsó periódus az Erdélyi Fiatalok összefüggésében már csupán utólet Észak- és Dél-Erdélyben egyaránt, áttételes hatásuk jobbára ismét csak az irodalmiságban érvényesült. Dél-Erdélyben 1943-ban jelent meg a Romániai Magyar írók Antológiája, amely a történeti körülmények következtében s valódi irodalmiideológiai program híján inkább csak tömörülési kísérlet maradt, némiképp hasonlóan a korábbi szakasz 1931-es Új ^ámxmaZ-antológiájához és az 1937es Új Erdélyi Antológiához. Kolozsváron ekkor, 1942 és 1944 között a, Termés negyedévi antológiái jelentettek valóban újat, amelyeknek demokratikus népi gondolatköre és humánuma értékes, szociális tartalmú eszmeiség érvényesítésére tett rövidéletű kísérletet. Ezt az új típusú politikai, társadalmiközéleti ellentmondásokkal is terhes korszakot, amelynek művelődési életével a kutatás eddig érdemben kevéssé foglalkozott, az Erdélyi Fiatalok öszszefüggésében azért is szükséges számontartanunk, mert a harmincas évek új nemzedékének tényleges aktivitása és — természetesen már egyéni utakon konkretizálódó — politikai színrelépése: a társadalmi-közéleti vezetés „őrségváltása" 1940 körül következett be, az egységes felkészülést követően már teljesen differenciáltan. * „Miután az anyaországtól elszakított erdélyi magyarság belátta, hogy a sors kerekének kijelölt forgása elé hiába akar akadályt gördíteni, hiába várja összetett kezekkel sorsának jobbrafordulását s a passzivitásból kezdett az aktivitásba lépni, a középiskolát végzett magyar ifjak előtt is rendre szétoszladoztak az illúziókból szőtt ábrándképek és belátták, hogy az erdélyi magyar ifjúságra is új kötelesség vár: itt maradva, az itteni helyzet megismerésével kell egzisztenciát teremtenie magának, s minden téren felfegyverkezve kell népének élére állnia.. .",

2 maradásával biztosítani a társadalmi regeneráció folytonosságát, a hivatásra való felkészüléssel pedig vállalni 2. Dr. Péterffy Jenő: Az erdélyi magyar ifjúság jövője — EF 1930. 1. sz. 18. 567