AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)
programja érvényesítésóért, amely a reális helyzetmeghatározás talaján képes volt átfogó cselekvési tervet adni a kisebbségi társadalom létfolyamatainak kibontakoztatására. A generációs jelentkezések alkalmi föltűnéstik vagy időleges intézményesülésük, illetve az általuk meghatározott események tekintetében az I. világháború vége és a II. világháború befejezése közti negyedszázados periódusban — az Erdélyi Fiatalok történeti kontextusában — a következő szakaszosságot mutatják: I. (1918—1929) Az 1918 utáni évektől egészen 1929 nemzedékének felléptéig tart a kisebbségi társadalom kibontakozási folyamatainak felerősödése, a kultúra szervezeti megalapozódásának (az Erdélyi Helikon, Szépmíves Céh, Korunk stb. létrejöttének) és a nemzedéki erőfelhalmozódásnak a menynyiségi korszaka, a közepén olyan kiemelkedő állomással, mint az 1923-ban jelentkező Tizenegyek csoportosulása, majd ettől az évtől s különösen 1924/ 25-től megindul a magyar hallgatóság nagyarányú megnövekedése is elsősorban a kolozsvári egyetemen. (1923) Bár a Tizenegyek antológiáját még félévtizednyi felkészülési idő választja el a szervezett kiállástól, mégis ez a csoportosulás az eszme- és irodalomtörténetileg dokumentálható előképe az évtizedvóg új törekvéseinek s egyben ideológiai-irodalmi elágazási pontja is a művelődés kibontakozásának. A Tizenegyeknél ugyanis a küldetéstudat romantikus hangsúlyozásában és az önmeghatározás elméleti igényében még együtt volt a sajátosságra figyelő irodalmiság eszménye és a népi alapozású társadalmiság; az irodalmiság nyomvonala később Kemény János korszakos jelentőségű irodalomszervező tevékenységében jelentkezett, a társadalmiság pedig az Erdélyi Fiatalok társadalom- és művelődéspolitikai munkájában követhető. Az Erdélyi Fiatalok s különösen Jancsó Béla, aki már a Tizenegyeknek is egyik meghatározó alakja volt, mindig hangsúlyozták, hogy lapjuk és mozgalmuk eszmeiségét az 1923-as indulás kifejlett és differenciált folytatásának tekintik. II. (1929—1940) Az 1929-es év előkészületei, a Székelyek Kolozsvári Társaságának Ifjúsági Bizottsága, Jancsó Béla Ady-megemlékezése és más, gyakorlati lépések vezettek az Erdélyi Fiatalok megszervezéséhez. A folyóirat ós mozgalom tíz esztendeje a korszak egészét átfogja 1940-ig, amikor a közjogi változás utáni új helyzetben a lap formailag is megszűnt. Az évtized pártpolitikai, kulturális és közügyi vitáktól hangos, éles világnézeti küzdelmekkel terhes — elég itt csak az 1929-es Vallani és vállalni-vitám 1 , a Korunk népfronti törekvéseire, az 1936-os Cselekvő erdélyi ifjúság c. Tamási-cikksorozatra és más egységkísérletekre, valamint az 1937-es Jelszó és míthoszvitára,^ utalni, hangsúlyoz va a Vásárhelyi Találkozóval jelezhető csomópont fontosságát. Ezt az évtizedet a gazdasági válság, az eszmei polarizálódás, a transzlivanizmus gondolatkörének kései értelmeződései és elutasítása a fentiekkel együtt két korszakra tagolja az Erdélyi Fiatalok történetében: 1. L. Kántor Lajos: Vallani és vállalni. Egy irodalmi vita és környéke (1929—1930). Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984 [1985]. l/a. A Szemlér Ferenc kezdeményezte vitában megszólalt az Erdélyi Fiatalok is (László Dezső: Világnézetünk apológiája = EF 1938. 1. sz.). 699
