AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

szakra, amelyben még az adott fogalom nem volt használatos — vagy nem a mai értelemben volt használatos. Figyelmeztető példa, hogy az 1819-ben Stuttgartban kiadott Conversationslexicon még nem közölt önálló szócikket Nationalliteratur címen,

85 míg a Bécsben 1831-ben, majd Stuttgartban 1836ban megjelentetett hasonló lexikon már igen.

86 Ez utóbbiból idézünk: „Nationalliteratur, entweder so viel als Literatur einer Nation, oder derjenige Theil der Literatur, welche sich direct an die gesammte Maße der Nation wendet, für diese bestimmt ist.

.." S a folytatás: „Ein noch höherer Standpunkt der Betrachtung der Literatur ist in dem Gedanken einer Weltliteratur ausgesprochen." A magyar lexikon

87 az azonos időszakból még határozottabban utal a „nemzeti mívelődés" fontosságára. Szerinte az „csak ott fejlődhetik ki, hol valamely nemzet egy testet képez, mellyet közös nyelv, közös szokások, törvények és származás jelölnek." A nemzeti mívelődés nem jelenthet elzárkózást. A „humanitás" eszméje a kereszténység elterjedése óta szabályozza az emberek, a népek, a nemzetek egymás közötti viszonyát. Amit a német lexikon „magasabb álláspont"-nak nevezett, az itt a Herderre utaló „humanitás-gondolatban öltött testet, mint ahogy Kollár szláv kölcsönösség-utópiájában is van szerepe a Herdertől átvett humanitás-gondolatnak. Ez a kettősség, ti. nemzeti művelődés és világirodalom, valamennyi nemzeti irodalmi mozgalomban, valamennyi irodalmi irány eszmeiségében, valamennyi költő gondolatvilágában és világképében helyet kap a XIX. század első felében. Gondolatmenetünkben azt igyekeztünk demonstrálni, hogy az orosz és a balkáni, illetve az osztrák—német irodalom között élő, fejlődő irodalmak bármily belső tagozódással is szintézisben egybefogható irodalmi-kulturális régiót alkotnak. Ennek a régiónak a „határain" az orosz, az osztrák (német), illetve a balkáni irodalmakkal érintkező területeket találunk. Régiónk jellemzője a törénelmi sorsközösségnek nevezett nyelvi és etnikai rokonságtól részben meghatározott, részben attól független párhuzamos, hasonló történelmi és kulturális fejlődés, és jellemzője a sűrű érintkezés, melynek formája többnyire nem a „hatás", kevéssé a recepció, illetve csak bizonyos fokig a fordítás, hanem a népek, nemzetiségek együttéléséből adódott helyzet „lereagálása". A kulturális együttélésnek nem különleges, hanem természetes jelensége a századunkig gyakran föllelhető két(több)nyelvűség. Aligha hagyható figyelmen kívül a recepcióformák változatossága, amely nem külső formájában, hanem a „hazai" hagyományokhoz kapcsolódásának módjában mutat egyedi, illetve regionális változatokat. Az irodalmi irányzatok, áramlatok nagyrészt hasonló jellege, a műformák, műfajok, versformák rendszerbe illeszkedésének sajátosságai, az irodalmi műfajok kialakítása körüli küzdelmekben található párhuzamosságok, az esztétikai nézetek forrásvidéké85. Conversations-Lexicon oder encyclopädisches Handwörterbuch für gebildete Stände. Stuttgart 1819. Bd. VIII. 86. Neuestes Gonversationslexikon für alle Stände. Stuttgart 1836. Bd. V. 337 — 338. 87. Közhasznú Esmeretek Tára A Conversations-Lexifcon szerént Magyarországra alkalmaztatva. Pest 1833. VIII.: 280. 36 OSZK Évkönyve 1982—1983