AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

Kollár szláv kölcsönössége és Toldy Ferenc világirodalomgondolata kiegészül azokkal a törekvésekkel, amelyek az eddig hazának hitt és tudott íjamban az anyanyelv és az anyanyelvű irodalom pozícióit akarják megerősíteni, akár oly módon, hogy az elidegenítettnek és elfajzottnak tartott rétegeket vissza akarják csalogatni az anyanyelv és ezen keresztül a „hazafiság" berkeibe. Ez természetesen nem zárja ki — egyfelől azt, hogy az irodalmi tudat továbbra is nyitott legyen, azaz változatlan intenzitással fogadja be a fejlettebbnek vélt irodalmak felől érkező impulzusokat; — másfelől azt, hogy az egyébként saját nemzeti létükért küzdő írók, gondolkodók egymást figyeljék, egymás eredményeit a maguk műveiben hasznosítsák, és ha fordításokkal nem, legalább rejtett átvételekkel igazolják az egymás ellen irányzott, alapszándékaiban azonban közös gondolkodást. Ennek a kétirányú irodalmi mozgásnak további következményei: 1. Kialakul a recepciónak a zóna irodalmaira jellemző módszere. 2. Kialakul egy érvrendszer, amely nagyjából-egészében ugyanazokból az elemekből épül föl. 3. Továbbra sem szűnik meg a kétnyelvűség, a többnyelvűség, a két vagy több kultúrában való részvétel. 4. Ugyanazok a múltbeli egyéniségek, költők, hadvezérek, államférfiak, események több irodalomban szolgálják a nemzeti tudat erősítését, ezzel együtt ugyanazok a toposzok hasonló frazeológiával több nemzeti mozgalom érvrendszerének pilléreit alkotják. Emlékeztessünk Hunyadi Jánosra, Mátyás királyra, Zrínyi Miklósra! 5. Minthogy a külföldi irodalmakból többé-kevésbé ugyanazokat a szerzőket és ugyanazokat a műveket (ugyanazokat a típusú műveket) adaptálják az egyes kelet-közép-európai nemzeti irodalmak, a műfaji, a prozódiai, a poétikai gondolkodásban is számos hasonló tendencia figyelhető meg. Az 1830-as, 1840-es esztendőkben például Goethe, Byron, Miczkiewicz, fokozatosan előre nyomulva: Heine, részben Dante, V. Hugo, alacsonyabb szinten Kotzebue, majd E. Sue művei visszhangzanak a leginkább, az eleinte általánosan népszerű Herderrel szemben lassan Hegel történetfilozófiája lesz a fő hivatkozási forrás. 6. A recepció mezejének szélesedésével párhuzamosan lesz mind lényegesebb jellemzője a művelődésnek a „nemzeti" elem, amely a nemzeti „hagyományok" újszerű asszimilálását teszi lehetővé, ezáltal utat nyit a historizmusnak, a bár többnyire legendákat is felhasználó, módszerében azonban mégis színvonalasabb, hívebb történetírásnak és ezzel párhuzamosan a történeti regénynek. —jek a irodalmára lengyel dalomban azonban fellelhetők. Pillantsunk vissza a vígjátékokra! Természetesnek érezzük, hogy a külföldieskedő a német és a lengyel vígjátékokban francia szavakat kever a beszédébe, a magyar komédiákban német, a szlo-