AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

kísérletét, hasonló sajátosságokban látja a zóna jellegzetességeit: a gazdasági, társadalmi és kulturális fejló'dés eltolódásában, a nemzeti újjászületésben (a XVIII. század végétől), a felgyorsult fejlődésben. S ezeket a vonásokat egyként jellemzőnek tartja a román, a szerb vagy a magyar helyzetre. Módszertani alapelve a zóna tételezése (rapproche zonale). Konstantino vie egy előadásában

18 felújítani látszott a magyar irodalomtudomány egykor kedvelt Dunatáj, Duna-Európa fogalmát, mikor littératures danubiennes-ként (magyarra Duna-völgyi irodalmaknak fordíthatnék) emlegette régiónk irodalmait. Csakhogy hivatkozási anyagából tetszik ki: éppen nem ezt a valóban vitatható, mert inkább államkeretet, a történeti Magyarországot, illetve a Habsburg-Monarchiát az örökös tartományok nélkül, alapul vevő szemléletet érzi folytathatónak, hanem Klaniczay Tibornak egy 1962-es előadására

19 hivatkozva, vele jórészt egyetértve, a kelet-közép-európai zónát véli egy regionális irodalmi szintézisben összefoghatónak, illetve az összehasonlítás „terepének". Egyet ért Klaniczayval, ahogy a magyar szerző bírálja az 1930-as évek e tárgyú magyar kezdeményeinek néhány hibáját. E kritika jogosultságához aligha férhet kétség. De azt se felejtsük, hogy a bírált szerzők az elsők között próbálták meg zónánk viszonylatában alkalmazni az összehasonlító irodalomkutatás szempontjait, és regionális egységként felfogni az addig egészen más régiókban látott irodalmakat, méghozzá kapcsolataikban, kapcsolódásaikban. Másfelől az irodalom önelvű fejlődésének tételével szakítva részben szociologikusabb háttérrel, részben pedig kelet-közép-európai, sőt európai kontextusban rajzolták meg a magyar irodalom egyes fázisait. A Konstantinovic által is említett szempontok a régiók kialakításához nem voltak elég meggyőzőek ahhoz, hogy az érdekelt nemzetek tudósait a szintetikusabb vizsgálatokra ösztönözzék. Természetesen nem annyira a szempontok változtak az 1930-as évek óta, mint inkább a módszertani eljárás. Konstantinovié a földrajzi, etnikai és nyelvészeti „kritériumokat" sorolja föl, mint a regionális szintézis lehetséges meghatározóit. Önmagában a skandináv vagy a balkáni („földrajzi" kritérium!) irodalmak szintézise is elképzelhető, mint ahogy a szlavisztika vagy a „Duna-völgye" irodalmaié is. Hogy egyik vagy másik „kritérium" abszolutizálása miféle felemás megoldásokhoz vezet, azt éppen a „szlavisztikai" példákon tudjuk érzékeltetni. Ugyanazon a kongresszuson, amelyen Z. Konstantinovié fölvetette a „littératures danubiennes" komparatisztikai megközelítését, G. Wytrzens

20 a szláv „modernek" elit-esztétikai folyóiratairól adott képet. Most nem térünk ki arra, hogy a szlovén vagy a cseh, a lengyel vagy az orosz „modernek", azaz általában a szimbolisták, a szecesszió írói jórészt ugyanazt a fordulatot hajtották végre az adott nemzeti (szláv) irodalomban, amelyet magyar vagy 18. Konstantinovié, Zoran: La littérature danubienne, approches methodólogique d'un littérature comparée regionale. In: Actes du VI

e Gongrés de VAILG. Eds.: Michel Cadot, Milan V. Dimié, David Malone, Miklós Szabolcsi. Stuttgart 1975. 749 — 751. 19. Klaniczay, Tibor: Die Möglichkeiten einer vergleichenden Literaturgeschichte Osteuropas. In: Vergleichende Literaturforschung in den sozialistischen Ländern 1963— 1979. Hg. von Gerhard R. Kaiser. Stuttgart 1980. 41-53. 20. Wytrzens, G.: Die elitär-ästhetischen Zeitschriften der slavischen Modernen. In: Actes du VII* Congrés de VAILG.

.. 475-478. 526