AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

a román modernek a magukéban. Csak azt szeretnők gondolkodtatóul elmondani, hogy a szláv modernek folyóirataiban leggyakrabban előforduló „nyugati" szerzők (D'Annunzio, Maeterlinck, Nietzsche, Poe, Samain, Wilde, Verlaine, Verhaeren) ugyanabban az időben magyar könyvsorozatokban, folyóiratokban, kiadványokban is helyet kapnak, sűrűn hivatkoznak rájuk, a XX. század első két évtizede „modern" magyar ízlése meghatározói közé tartoznak. S amit a cseh vagy a szlovén szimbolistákról, a lengyel vagy az orosz szimbolista-modernista folyóiratokról elmondhatunk, azt általában nem mondhatjuk el például a szláv szlovák szimbolistamodernista folyóiratokról, mivel ilyenek a XX. század elején nem voltak. Viszont a szlovák szimbolizmus egyes képviselőinek (pl. VI. Roynak) nagy élménye a magyar Ady Endre, illetve a „Nyugat" c. folyóirat és íróköre. Az irodalomtudományi szlavisztikának igen merev álláspontját képviselte Frank Wollman összegző műve.

21 Konklúzióképpen azt hangoztatja, miszerint a „nyugati irodalomtudomány" nemzeti irodalom-fogalma, a megszokott formában nemigen alkalmazható az egyes szláv irodalmakban. Ugyanis alig akad valamely más irodalom, amely a „nemzet" jelszavával úgy indult volna harcba a jogért és az egyetemes emberi értékekért, mint a szláv irodalmak. Ezek kifejezték ama roppant munkát, amelynek révén ez egységet alkotó törzsek egyfelől eltértek a nyugat-európai nemzetek útjától, másfelől feltartóztatták a keleti fajok „ezer esztendős előrenyomulás"-át (tisícilety nápor ras orientalních). A komparatisztika szempontjából nézve lényegesen kevésbé metaforikus, egyszersmind történetibb Slawomír Wollman érvrendszere.

22 Történeti visszapillantásában joggal állapítja meg, hogy a szláv népek története „rendszerének" gondolata a barokk tudósok munkáiban merül föl. Ám azt is megkockáztatja, hogy a szláv irodalmak rendszert alkotnak. „Valós, történetileg működő rendszert" (reálny, historicky fungující system). Másutt mezislovansky" systém-vo\ szól. Két kérdést vethetünk föl: 1. A barokk, majd később az ún. „nemzeti ébredés" korszakának legendákra és kevéssé forráskritikára alapított szemlélete vajon nem csupán — becses — történeti emlékként, historiográfiai dokumentumként fontos számunkra ? 2. Az egyes szláv irodalmak oly merőben különböző feltételek közt fejlődtek, még a szláv irodalmi kölcsönösség ideájára is oly különbözőképpen reagáltak, illetve a szlávok rokonságát oly eltérően értelmezték, hogy ez e nagyszabásúnak vélt szisztéma jogosultságát legalább is megkérdőjelezi. A továbbiakban Wollman láthatólag csupán egynek gondolja ezt a típusú rendszert a lehetséges többi rendszer között, jóllehet a legfontosabbnak. Szerinte ugyanis a szláv irodalmak organikus rendszere, a balkáni irodalmak, Középés Délkelet-Európa irodalmai, a szovjet irodalom, valamint több más nemzeti irodalmat átfogó rendszer: mind-mind megfontolást érdemelnek, s hoz21. Wollman, Frank: Slovesnost Slovanü. Praha 1928. Az idézet a 236. lapon. 22. Wollman, Slawomír: Metodologicktf základ srovnávacího zkoumání slovansktfch literatur. In: Őeskoslovenské pfednásky pro VIII. mezinárodní sjezd slavistű v Záhfebu. Praha 1978. 33 — 42. Vö. még: Uő.: Metodologicseszkie voproszü szravniteVnogo izucsenija szlavjanszkij literatur na sz'ezdach szlavisztov. In: Metodologicseszkie problemü isztorii szlavisztiki. Red. koll.: Bernstejn, Sz. B., D'jakov, V. A. i dr. Moszkva 1978. 282—213. 527