AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

A magyar vándoriparos szervezkedés kezdetei Franciaországban. A Párisi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852 NAGY CSABA A korai magyar munkásmozgalom történetét feldolgozó munkák szembetűnő fogyatékossága, hogy vizsgálódásaik köréből szinte teljesen kirekesztik azokat a nagy múltú munkásegyesületeket, amelyeket vándoriparosaink még a céhes időkben létesítettek Európa nagyobb városaiban. Ez annál is sajnálatosabb, mivel ezek a szervezetek nemcsak formailag különböztek az eddig ismert hazai céhes legényegyletektől, hanem tartalmilag is: szakmai megoszlásra való tekintet nélkül szerveződtek, a segélyező, valamint a képző funkciót egyidejűleg gyakorolták, és tevékenységükkel nagy mértékben elősegítették kézműveseink nemzetközi kapcsolatainak kiépítését, fokozták a különböző ideológiai áramlatokkal szembeni fogékonyságukat és — ezzel párhuzamosan — politikai érettségüket. A magyarországi munkásság küzdelmeinek első, az 1850-es évekig terjedő szakaszát az ösztönösség jellemzi. A gyárakban és a manufaktúrákban dolgozók megmozdulásait elsősorban béremelési vagy munkaidő-csökkentési — tehát gazdasági követelések motiválják, míg a céhes műhelyek legényei önállósodásukért harcolnak. Ezt a képet rajzolta át a feudális termelést felváltó kapitalista ipar, jelentős változást okozva a munkásság gazdasági-társadalmi helyzetében. A kézműipar fokozatosan elsorvadt, tagjai beolvadtak az öntudatra ébredő, érdekeit mind jobban felismerő munkásosztályba. A gazdasági követelések mellett megjelentek a politikaiak is, és ezzel a harc második, immár tudatos, ideológiát fogalmazó szakaszába lépett. E minőségi változással egyidejűleg általakultak a szervezkedés, az ellenállás keretei is. A feudalizmus korára jellemző legénycéheket felváltották az önkéntesen szerveződő szakmai és általános egyletek. Ezek egy-egy szakma vagy terület iparosait tömörítették. Attól függően, hogy tagjaik a céhes műhelyek legényeiből vagy pedig a tőkés viszonyok között dolgozó munkásokból toborzódtak, megkülönböztetünk általános legény- és munkásegyleteket, amelyek funkciójuk szerint lehettek segélyező, képző, fogyasztási stb. egyenletek, jogi szempontból pedig legálisak vagy illegálisak.

1 1. A különböző legényegyletek kialakulására, felépítésére és mozgalmaira lásd Dóka Klára: A munkásszervezkedés kezdeti korszaka Magyarországon. (Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete. Történeti Tanulmányok.) Bp. 1972. Ezúton köszönöm meg Dóka Klárának munkámhoz nyújtott sokoldalú segítségét. 489