AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa
mánya" 64 okozta volna. A magyarázatot tulajdonképpen nem szellemi kvalitásaiban, hanem jellemének negatívumaiban kell keresnünk. Találó rá munkatársának, Horvát Istvánnak rövid megjegyzése: Miller a Múzeummal kapcsolatban „magát mintegy alapítónak tekintette, s önkénye szerint akara tenni mindent..." 65 . Lehet, hogy tudatosan tette az Acta-t saját művévé, de az is lehet, hogy magára maradt. Horvát István és Haliczky Antal a Tudományos Gyűjtemény munkatársai lettek és Miller vagy nem tudott, vagy talán nem is akart tőlük cikket kapni az Évkönyvbe. Tűrte a múzeumőrök állítólagos passzivitását, pedig adott esetben tudott ő munkatársaival szemben nagyon szigorú is lenni. Nehéz kérdés a hazai tudományos életben való elszigeteltsége is. Az Acta kapuit elvben szélesre kívánta tárni, de a hazai tudósok közül — gondoljunk csupán az egyetem tanáraira — feltehetően senki sem jelentkezett munkatársul. De vajon csakugyan felkért-e közreműködésre bárkit is ? Különös ez az elszigetelődés, hiszen magas igényű tudományos értekezéseknek ezekben az években tulajdonképpen nem is volt orgánuma Magyarországon. Azaz talán mégsem különös. Millert idézzük, aki a II. kötettel kapcsolatos levelezésében burkoltan megvallotta a nádornak, hogy a Tudományos Gyűjtemény megjelenésekor azonnal rádöbbent az Acta további fenntarthatóságának bizonytalanságára. 66 Tehát fel tudta mérni a helyzetet. Többször említettük, hogy a latin nyelven való közlés ideje Magyarországon a XIX. század második évtizedében már lejáróban volt. Mikor minden szellemi erőfeszítés a nemzeti nyelven való közlésre irányult, az ország első közgyűjteménye évkönyvének sem nyelve, sem tartalma nem találhatott tetszésre a társadalomban. De kérdés, vajon a nemzeti igényeket kielégíteni nem tudó Acta elérte e másik célját, a magyar tKtamányo^sáij közvetítését Európának? Hiszsn ezért kívánta a latin nyelvűséget József nádor és ez volt Miller ambíciója is. Az I. kötetnek még önmagában is volt némi informáló szerepe: tudtul adta a világnak a Magyar Nemzeti Múzeum létrejöttét, s gyűjteményeiről nemi tájékoztatást is nyújtott a beszámoló fejezetben. Bizonyosra vehető azonban, hogy nemzetközi érdeklődésre csak a római emlékekkel foglalkozó értekezések tarthattak számot. A külföld számára való bemutatás igazi szerepét — legalábbis könyvtári vonatkozásban — tulajdonképpen a Széchényi Ferenc által kiadott könyv- és kéziratkatalógusok töltötték be. * Az Acta Musei azonban sikertelensége ellenére is része lett a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Könyvtár történetének s közvetve művelődéstörténetünknek is. Számontartásával és tárgyilagos megítélésével tartozunk intézményi önismeretünknek. 64. Horvát István: Mindennapi. — — pest-budai naplója 1805—1807. Bp. 1967. 245. 1. 65. Horvát István 1843-ik évi emlékirata a N. Múzeum könyvtáráról. = M. Kszle 1887 233 1 66. Kollányi Fol. Hung. 1867. 30. f. 487
