AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Magyarok és idegenek a törökelleni felszabadító háború korszakában (1683-1699)

segédhad is, mely a hozzá kapcsolódó ellátóréteggel együtt nem autochton ugyan, de nem számos és nem is állandó: mivel ez közvetlenül a királyhoz kapcsolódik, az alkotmányon kívül is az országgal asszociált viszonyban van. Ezt a hatalmi szerkezetet a Királyi Magyarország, illetve Erdély demarkációs vonala csak úgy választja el, hogy ez az autochton társadalom fennmarad a török megszállta területen is, ameddig csak szervének, a megyének hatalma elér. A másik hatalmi szervezet a megszálló töröké, mely az országlakosoktól élesen elváló eszmekörrel tartózkodik itt és szolgálja a szultánt, egy részben mohamedán, részben balkáni keresztény ellátóréteggel, mely szintén idegen és nem tartozik a magyar országlakosok társadalmához, hanem a törökkel képez egységet. Ez a török hatalmi struktúra, különösen délen, akarvaakaratlanul is, állandóan pusztítja az autochton struktúrát, és balkáni jövevényekkel népesíti be, a pásztorkodás fokán, síkvidéki területeket. A felszabadító háború ennek a kettősségnek a felszámolásáért is folyik, de egyrészt a török teljes militarizáltsága miatt is, francia szövetségesének erőmegosztó tevékenysége miatt is, ez csak nagyon nehezen és roppant véráldozat árán mehet végbe. így kerül az ország területére egy új, nyelvében főleg német, katonai eredetű új társadalmi szerkezet. Ez az új szervezet eleve nem ellenséges a magyar nemesi-rendi társadalommal, sőt, egyes tagjaiban barátságos és beilleszkedésre törekszik, de mégis attól eltérő, és csupán az uralkodó személye és a vallási azonosság a közös kapocs. Ebből a társadalmi csoportból mégsem lesz a törökhöz hasonló hatalmi struktúra, mert tagjai eredetük szerint, a magyar társadalom hasonló rétegeivel kontaktust keresnek (ennek külső megnyilvánulása az indigenátus vagy a polgárjog megszerzése). Az, hogy az új betelepülők súlypontja ebben a korszakban elsősorban a városokban van, és hogy a visszafoglalt városokra döntően rányomják a bélyegüket, annak a ténynek a folyománya, hogy számarányuk ebben a rétegben nagyobb, mint az autochtonoké. Azonkívül ez a német jellegű nyugati katonai struktúra erősen mobil és nagy visszavándorlási tendenciát is mutat ebben az időben. Egészen más a keleti keresztények társadalmi szervezete, melynek csak egy kis része találja meg az utat a nemesi rendi vagy a nyugati katonai közösségek felé. Zöme egy nagyszámú, zárt ós I. Lipót által privilegizált testületté lesz, mely abban a pillanatban, amikor az autochton társadalmi közösség megpróbálja beilleszteni a saját, megyén nyugvó szervezetébe, ellenségessé válik. Ez valóban idegen szervezet, melyet csak egyetlen pont: a török iránt érzett ellenszenv egyesít ideig-óráig a másik két társadalmi szervezettel. Az alapprobléma abban van, hogy ez a struktúra nagyon népes, jól vezetett és ellenállóképes is, és azokra a népcsoportokra, melyek szintén az ortodoxiából jöttek de az egyházi unió révén az Archiregnum-koncepció számára már megnyerhetőknek mutatkoztak, állandó hatást gyakorol az elkülönülés irányába. Ez annál is inkább erős, mert ezeknek a népcsoportoknak gyenge a magyar nemesi-rendi társadalomba beintegrálható rétege és amellett az országnak olyan részein helyezkednek el, ahol a magyar nemesirendi társadalom képviselői nagyobbára nem a római katolikus, hanem a protestáns vallás képviselői, ami a távolságot — a szertartás saját nyelvhasználata réven — csak fokozza, és ahol a nyelvkérdés emiatt kiélezettebb. 456