AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Magyarok és idegenek a törökelleni felszabadító háború korszakában (1683-1699)

Nem szabad elfeledkezni azonban az autochton magyar nemesi-rendi társadalom belső differenciáció]áró\, mint dezintegráló tényezőről sem. A szétválás a hun-scytha eredet és magyarnyelvűség, illetve a pannon eredet és szlávnyelvűség irányában ekkor még csak a kezdetnél tart: de a háború befejezése után, Rákóczi idejében, már megmutatkozik az egyes megyék attitűdjében: a ,,tót impérium" fogalmában is. Mindez együtt adja azt a képet, mely a Rákóczi-szabadságharc előesté­jén az ország etnikai helyzetét jellemzi. Magyarok és idegenek ekkor, a tö­röktől megszabadulva, de fenyegetésének árnyékában, új felállásban mutat­koznak be. Ekkor — egy történelmileg rövid pillanatra ugyan — de úgy tűnik, hogy a magyar főnemesség az uralkodóházhoz szító része által képviselt Archiregnum-gondolatnak sikerül az országot egybefognia, bár a teljes egy­kori államterület sem szabadult fel a török alól. De a magyar országlakosok, akik a hosszú és véres háború terheit hordozva, teljesen kimerültek, rövid idő alatt, úgy tűnik »szinte megfeledkeznek a még mindig nagyon akut török veszélyről. Az ország belső problémái foglalkoztatják őket, melyek sorában magyarok és idegenek kérdése más vetületben mutatkozik, egy új háború, új harcok baljóslatú jegyében. Mégis, nagy jelentőségű ez a korszak a magyar népegyéniségtudat szá­mára. Nemcsak a megszabadulás a teljesen idegen, keleti török hódítótól, de a szembesülés a felszabadító háború során az országba került nagy tömegű nyugat-európai katonával, iparossal, hivatalnokkal, az új földesurakkal, meg a balkáni menekültekkel is, élesebben rajzolta meg a nemes és nem nemes hazai országlakosok tudatában a magyarság ismertetőjegyeit, melyek közepette a magyarnyelvűség is az eddiginél jobban előtérbe került. Rákóczi szabadságmozgalma az európai erőviszonyok következtében elbukhatott, de a hovatartozás ténye és az összetartozás tudata, a sorsközösség nemcsak a „kuruc" hanem a „labanc" oldalon álló magyarban is jobban megerősödött, bár politikai állásfoglalásuk egymással ellentétes volt. Ebben: az etnikai identitástudat tisztázódásának tényében van a vizsgált korszak másik nagy fontossága. IRODALOM A feldolgozott szakirodalmi munkák nagy száma miatt az egyes hivatkozásokat mellőzni kellett. A kérdésre általánosan a következő művek szolgáltak alapul: Hóman Bálint— Szekfű Gyula: Magyar történet. 3. kiad. 4. köt. (Bp. 1936); Balogh Albin: Ország és nyelv... a magyar történelemben. (Bp. 1928); Szekfű Gyula: Állam és nemzet. (Bp. 1942); Acsády Ignác: A magyar társadálom 1680 körül. (In: Századok, 1886, 10—31. 1.); ua.: Magyarország története I. Lipót és I. József korában 1657 — 1711. (Bp. 1898) ;ua.: Magyarország Budavár visszafoglalásának korában. (Bp. 1886?); a külföldi szerzők közül fontos a kortárs Johann Nikolaus Flämitzer két munkája: Der in Böhmische Hosen ausgekleidete Ungarische Libertiner (Würzburg 1688) és a Politico-Militarischer Staats-Minister (Würzburg 1688); a későbbi külföldi feldolgozások közül: Geschichte Österreichs v. Alfons Huber. Bd. 6. Red. v. Oswald Redlich (Gotha 1921); Südosteuropa unter dem Halbmond (München 1975); Evans R. J. W.: The making of the Habsburg monarchy 1550-1700 (Oxford 1979). 457

Next

/
Oldalképek
Tartalom