AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Magyarok és idegenek a törökelleni felszabadító háború korszakában (1683-1699)

délre kívánta kitolni, az egykor a magyar Korona alá tartozott területek újraszerzésével. Ugyanez a szándék látható a korszak fontos térképtörténeti alkotásán, Hevenesi Gábor Parvus Atlas Hungariae-jéai, mely szintén a felszabadítás kiterjesztését szorgalmazta a Balkán felé az egykori Archiregnum szellemében (1689). A kor magyarja számára a legfontosabb az volt, hogy a hadszíntér az országból áthelyeződjék — de éppen ez nem volt megvalósítható. Pozitívumok az idegenek, Fra Gabriele de Nizza vagy Alessandro Guadagni tervezeteiben is voltak: ez a merkantilista szempontok szorgalmazását jelentette. A minta kétségtelenül Franciaország, XIV. Lajos centralizált monarchiája: ez a modell, és nem valamilyen magyarellenes él irányította a tervezeteket, bár azok, megvalósulás esetén nagy terheket róttak volna az országlakosokra, kivált ha nem sikerül változtatni a nemesség adómentességén. Különösen ki kell azonban emelni egy tervezetet, a lotharingiai francia Voguemont Lothar hajózócsatorna-elgondolását, mely a Dunát a Majnán keresztül a Nyugattal kapcsolta volna össze; ez bár technikailag nehezen megvalósítható, de abba az irányba ható tapogatódzás volt, amire az országnak akkor leginkább volt szüksége: azaz a bekapcsolódást az európai külkereskedelembe. Amire az országnak akkor még ugyancsak szüksége lett volna, az a nyugati, zavartalanabbul fejlődött területek embereinek minden téren a hazaiakénál nagyobb szaktudása. De az elhúzódó háború miatt sem az önkéntes vállalkozók bevándorlása, sem a megfelelő telepítés nem volt kivitelezhető. Ebben az időszakban a lecsökkent népességű területek lehetőségeinek kihasználása nem rendszeres, hanem ad hoc település útján megy végbe, mert minden anyagi erőt a hadviselés vesz igénybe. A vagyoni akkumuláció, főleg a visszafoglaló sereg tisztjei és hadbiztosai részéről, birtok- és telekszerzés útján megy végbe, de a megtelepedés biztosítéka nélkül: itt feszültséget jelent az indigenatus-kérdés, a rendekkel való kapcsolat hiánya is, legfőképpen pedig a török visszatérésétől való félelem. A bevándorlás katonai meghatározottságú s a hadsereggel van szoros összefüggésben. A katonaság az ipart vonzza, a mezőgazdaságot — a föld népét — ellenben, paradox módon, taszítja, az menekül előle, tehát inverz jellegű mozgást tanúsít, ami végül a hadviselés érdeke ellen is van. A földesurak telepítései csak nehezen tudják az általános bizonytalanság miatt ezt a folyamatot egyensúlyba hozni. Az ország egész képe a bizonytalanságot mutatja. Az új társadalmi képlet A Magyar Királyság egykori országterületén a török kiűzéséig alapvetően csak két hatalmi szervezet van: az egyik a magyar nemesi rendi társadalomé, élén a királlyal (Erdélyben, míg van, a fejedelemmel) mely a főuraktól a zsellérekig terjed, s magába foglalja az autochton jobbágynépessóget is, legyen az akár magyar, akár szláv vagy román. Ebbe a keretbe illeszkedik be a vegyes, német, magyar, szláv, olasz polgárság is, privilégiumain keresztül. E társadalom szerve az országgyűlés, amíg van, mely a szeizmográf szerepét tölti be. A Királyi Magyarországon van egy külföldről behozott 455